Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - B/ Mimosz - mitosz - dráma - a/ Az élet közelében: a mimosz
életmódról. És abban a környezetben, ahol szinte teljesen a megfigyelés élességére van bizva a másnapi megélhetés, a helyes és helytelen világos és azonnali lemérése is megtörténik. A nagyon közelről, szinte mikroszkóp alatt látott emberi közösség, mint az már lenni szokott, felnagyítva sőt torzitva mutatja a hibákat, az eltéréseket. És ha igen pontosnak kellett lenni, márcsak a vadászat eredményessége miatt is, az állatmozgások megfigyelésének és utánjátSzásának, ugyanilyen pontos az embertárs viselkedésének le-képzése is. Ezért foglal el olyan alapvető helyet a legprimitivebb kultúrákban is az állat- és embermimézis , amelyen belül az utóbbi a közösség által helyesnek tartott viselkedéstől való eltérés ábrázolásával, az eltérés korrigálásának szándékával telítődött. A helyes és az eltérő konfliktusa kapott kifejezést az emberi élet emberek és helyzetek - bemutatásában: a mimézisz biu. Azokat pedig, akik ezt a fajta társadalmi konfliktusábrázolást rendszeressé tették, mimosz biologoszn ak. s hogy funkciójukban ne csak a bemutatás tárgya, hanem célja is meghatározást nyerjen, mimosz ethologosz nak nevezték. És bármilyen mélyen hallgat is Arisztotelész, legalábbis ránk maradt müveiben, ezekről a mimoszokról, a szinjáték történetében szinte mindvégig megtalálhatjuk "mikromüvészetűket". A fejlődéstörténetben is Ők a legelsők, nem a vallásos ritusok bemutatói. A primitiv népek szinjátékát kutató Eberls ezért fejezheti ki magát olyan egyértelműen, hogy "A 'világi* szinház, a 'Mimus* régebbi a vallásos szinjátéknál. Nem állja meg a helyét az, hogy mindenfajta szinjátszómüvészet a kultuszból származnék. A szinjáték régebbi, mint bármely kultusz. A szinjáték teremtette a kultuszt; mert a szinjáték annak a művészete, hogy mimikus, optikus és akusztikus eszközökkel fejezzük ki magunkat..."* 5 ^* á mimosz a közösség értékrendjét tartja mércének, éppen ezért torzitásai, gúnyolódása, karikatúrája, társadalomkritikaja a közösség felől, annak az egyetérté-
