Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - A/ A színjáték szerkezete

is, amelyben a szinjáték művészetének alapvető sajátossá­gát tudta megragadni s amely általánositó erejénél fogva ma is elfogadható. (Ezúttal csak a szerkesztésre vonatkozó gondolatokkal foglalkozunk.) Az első - és talán egyetlen, de legfontosabb - ilyen 20 tétel, hogy "befejezett és teljes cselekmény". Érdemes tovább idézni a "teljesség"-re vonatkozó igen világos,lát­szatra talán tul egyszerű, mégis a maga logikai zártságá­ban esztétikailag tökéletes meghatározást: "Teljes az, aminek van kezdete, közepe és vége. Kezdet az, ami nem kö­vetkezik szükségképpen valami más után, utána viszont va­lami más van vagy történik. A vég - ellenkezőleg - az, ami más után van, vagy történik vagy szükségszerűen, vagy a gyakoriság alapján), utána viszont nincs semmi más. A kö­zép az, ami más után következik, s ami után is van valami 21 más." * A megkezdett cselekménysoron végig kell menni, az egyszer elinditott gépezetnek szükségszerűen el kell jut­nia valahová, ahol a megindított folyamat a saját belső logikáját, a szinjáték világának sajátosságait követve, lezárul. A drámai cselekmény: a végigkűzdött harc. Mind­egy, hogy nászinduló, vagy halálharang szól a végén, mind­egy, hogy táncolják, játsszák és énekelik, a kezdő szitu­ációból kifejlŐ eseményeknek a saját energiájuk által meg­szabott ivet leirva célba kell érkezniök. Nem kerülhetjük itt el annak az álláspontnak a megvitatását, amelyet ko­runk egyik legfrissebb szinházi áramlatának, az abszurd drámának a hivei és elméletirói vallanak. Ellentétük, a fenti meghatározással félreérthetetlen. Az egymás után következés ok-okozati szemlélete helyett a logika fela­dása, a szükségszerűség helyett a szabad asszociációk ku­sza lebegése, a várható helyett a véletlen uralma. Fő esz­közei és forrásai: a "tiszta" teatralitás, az absztrakt szcenikai effektusok, a bolondozás és az őrült jelenetek, a nyelvi nonszensz, az álom és a csapongó fantázia vilá­22 ga. * Az a teoretikus, akinek a fejtegetéseiből a fentie­ket kiemeltük, Martin Esslin, igy foglalja össze ezt az - 104 -

Next

/
Thumbnails
Contents