Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

szubjektive ez szánódott talán mind között a legbátrabb kiállásnak, mint drámairól vállalkozás pedig feltétlenül egyike az utóbbi évek legígéretesebbjeinek: egy család krónikáján keresztül megirni a munkásmozgalom két évtizedét. Kahnékkal, a londoni East End zsidó proletárcsaládjával 1936-ban ismerkedünk meg, az angol munkásmozgalom fénykorában, amikor a spanyol szabadságharcosokkal való szolidaritás és a válságos hazai évek hatása forradalommal terhes periódusban kulminált. A későbbi, 1946-ban, 1947-ben, 1955-ben, s végül 1956-ban játszódó képek a lelkesedés, a forradalmi elszántság apályának jegyében zajlanak. Harry, a megbízhatatlan, könnyelmű, s szélütései következtében egyre inkább magatehetetlen apa, Ada, a nagylány, Dave, Ada férje, az egykori spanyolországi önkéntes, mind elvesztik 1936-ban még lángoló forradalmi optimizmusukat, részben a Munkáspártban, a munkáspárti kormányban való csalódás, részben a személyi kultusz hibáinak lelepleződése, részben az angol munkásság jelentős hányadára jellemző elkispolgáriasodás látványa, részben egyéb, egyéni-jellembeli okok következtében; a régi tüz már csak Sarah-ban, az anyában, ebben az egyszerű, csupa-sziv, tanulatlan munkásasszonyban és fiában, Ronnie-ban él, mígnem 1956-ban, a magyarországi események hatására, Ronnie is kiábrándul, látványosan és szenvedélyesen, és szemébe vágja anyjának: "Patologikus eset vagy - ha még mindig kommunista vagy!" A krónika Sarah izzó, törhetetlen lirai hitvallásával zárul: "Azt akarod, hogy ennyivel érjem be? Egy televízióval?... Ha a villanyszerelő, aki meg akarja javitani a biztosítékomat, ehelyett tönkreteszi, akkor mondjak le a villanyról?... Az én világosságom a szocializmus!... Törődnöd kell az élettel, Ronnie, kell, hogy törődj vele, különben meghalsz!" A tiszta szándékokkal irott dráma az a müve Weskernek, amelyet a legtöbben magyaráznak félre, és ez nemcsak az elfogult polgári kritikára jellemző, hanem csaknem