Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"

ján -, hogy a Nézz vissza haraggal minden valószinüség szerint egy kisebbség ügye marad. A lényeg azonban,mégis, ennek a kisebbségnek a nagysága. Én ugy nagyjából 6 733 000-re becsülöm; ez pedig az ország 20 és 30 év kö­zötti lakosságának száma... Kétlem, hogy tudnék-e szeretni bárkit is,aki ne akarná megnézni a Nézz vissza haraggalt . Az évtized legjobb fiatal drámája. Hogy a Nézz vissza haraggal győzelme elsősorban egy ügy győzelme volt, azt ékesszólóan bizonyítja még valami. 1956. május 8-ának jelentősége úgyszólván függetlenedett az iró személyétől. John Osborne maga mindeddig nem vál­totta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket. (Már itt elöljáróban hadd szögezzük le azonban: mind Osborne­nak, mind a később említendő Íróknak átlagos életkora a 33 körül jár. A mai angol dráma, érzésünk szerint, fel­tétlenül megérdemli, hogy ezzel az első rövid szakaszával is külön és alaposan foglalkozzunk; de a vele kapcsolat­ban felmerülő problémák már csak ilyen,élettani okok miatt is, súlyosabbak és izgalmasabbak az egyes alkotók egyéni tevékenységénél. Róluk szólva egyelőre még nem lehet Shakespeare-ről irni, hanem csak az Erz sebet-korról; és nagy kérdés, hogy ez az uj Erzsébet-kor (amely azonban H. Erzsébet kora), megtermi-e majd a maga Shakespeare-jét. A jelöltek drámaírói pályafutása legtöbb esetben még egy évtizedes múltra sem tekinthet vissza; az értékítéletek tehát, személyek vonatkozásában, az adott pillanatra érvé­nyesek, és perspektivikus jelentőségük nem megbízhatóbb a jóslatoknál. Végtére is drámaírók esetében még a legtudo­mányosabb prognózis: a megtett útra alapuló, a még oly markáns törekvésekbői,határozott tendenciákból a jövő fej­lődésére következtető, sem feltétlenül megbízható; ki hit­te volna a Takácsok ( Die Weber . 1892) premierjén, hogy az 5» Kenneth Tynan i. m. 33» o.

Next

/
Thumbnails
Contents