Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"

iró nevével egykor majd a Károly császár túsza (

Kaiser Karls Geisel

. 1908) vagy az Indipohdi (1920) plakátján találkozik újból; és az ellentétes irányú meglepő fordulatokra is akadnak példák.) Tehát: Osborne későbbi drámáinak gyakran negativ értékelése tanulságosan válik külön Osborne, a mozgalom-elinditó jelentőségének érintetlenül hagyásától. A"Plays and Players

n

cimü angol szinházi lap 1961 augusztusában, röviddel a Paul Slickey világán

ak (

The World of Paul Slickey

. 1959) bukása, a Luther (

Luther

. 1961) kétes sikere után, vezércikkben szögezte le: "Osborne ma kétségkívül korunk angol színházának legfontosabb alakja. Mert több ő, mint néhány kitűnő... dráma szerzője: ő az az ember, aki forradalmat csinált drámaira su nkban, kiszabadította a kény szerzubbonyból, amelyben az már csaknem megfulladt, és nemzedékek óta ismeretlen vitalitással ruházta fel." A mozgalom, mindnyájan tudjuk, röviddel születése után már nevet kapott. Egy valamire mégis érdemes itt felfigyelni: a név nem irodalmi fogantatású volt. A fiatal művészek mozgalmai általában irodalmi csengésű, vagy legalább művészeti, tudományos, filozófiai aszociációkat ébresztő neveket szoktak választani vagy kapni; a XIX. századtól kezdve, a századforduló körül és után elharapódzó lázas burjánzáson át, egészen napjainkig, a parnasszistáktól,az unanimistákon át, a "patafizikusokig" és az abszurdokig stb., stb. Az elnevezésekhez többé-kevésbé tudatos, márcsak a harci, provokativ jelleg kidomboritása miatt is világosan megfogalmazott program járult. Az uj angol drámai mozgalom első, s azóta is népszerű elnevezése - a "Dühös Piatalemberek" - önmagában hordja bizonytalan, majdhogynem biológiai, lebegő és többértelmü karakterét. A név azonban pontosan kifejezte legalábbis az Anglia-szertenemzeti tipusnak elismert főhős, Jimmy Porter lényegét és személyiségének mondanivalóját. Jimmy Porter - és általa, mint szócsövön át, természetesen az iró - dühös. De miért?