Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

adalék Wesker személyes képmásahoz értékes, de mint drámai tényező erőtlen, általános és hatástalan, sőt, éppen a cselekmény fényében, már-már rögeszmének, egy naiv lélek kétségbeesett, önszuggeráló kapaszkodásának is hathat. A trilógia harmadik darabja, a Jeruzsálemről szólok (

I'm Talking About Jerusalem

, I960) hasonlít az elsőhöz abban, hogy noha kérdésfelvetésében rendkívül bátor, hatásában kevéssé kielégítő. A dráma mélyén általános probléma rejlik: mit kezdjenek önmagukkal, egyenes gerincükkel a haladó, szocialista felfogású munkások, akik kénytelenek a tőke számára dolgozni, a profitot gyarapítani, hiszen másként társadalmukban nem élhetnek; azok a munkások, akik tudják, hogy a forradalmat nem várhatják másnapra, és vívódnak a problémával: hogyan éljenek emberhez, szocialista emberhez méltóan addig. Ada Kahn és férje, Dave Simmonds megpróbálkozik a kitöréssel: vidékre költöznek, inkább lemondva a civilizáció számos vívmányáról, hogy Dave, magánkisiparosként, a maga ura lehessen és legalább önmaguk és születendő gyermekeik számára megvalósítsák az osztálynélküli társadalmat. A kísérlet csődöt mond, a történelem kerekét visszaforgatni nem lehet, s 13 év multán a megszaporodott család kénytelen csalódottan, a nagy álom kudarcát beismerve, visszatérni Londonba. A kiolthatatlan tüz ismét csak Sarah-ban él tovább, aki kezdettől fogva hitetlenül szemlélte az egyéni megoldásnak ezt a reménytelen, William Morris utópisztikus tanain alapuló kísérletét. A kérdésfeltevés érdekességéből fakadó feszültséget azonban a mü nem tudja fenntartani. A kísérlet társadalmi jelentősége olyannyira negativ - és sem Wesker, de még a fiatal házaspár sem tesz kísérletet rá, hogy egyéni, egyszeri vállalkozásnál többnek tüntesse fel -, hogy csődje egy percig sem kétséges, és sikeréért a néző legfeljebb félsziwel, Ada és Dave személyes rokonszenvessége miatt tud izgulni. Igy aztán a tizenhárom év elnyújtott, lassú krónikája vajmi kevés feszültséget gerjeszt, és ha a