Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

\ bizonyítás az ut j érhátat lanságát illetően egyértelműen sikerült is, de a nézőben óhatatlanul felmerül a kérdés: mit kellett ezen bizonyítani? Megért-e ez a bizonyítás egy egész estét? Hiszen ha a kísérlet Adáék esetében véletlenül sikerült volna, az sem jelentene semmit. A szándékolt végkicsengés voltaképpen világos: a kapitalista rend ellen küzdeni csak belülről, e rend sűrűjéből lehet; ám ennek hatásos drámai kifejtésére már sem az időből, sem az iró lélegzetéből nem futotta. Az eredmény tehát itt sem lehetett kielégítő; Wesker a maga igen érdekes problémájához nem találta meg a megfelelő témát és szerkezetet. Wesker korábbi, de csak a trilógia sikere után bemutatott drámája, a Konyha inkább művészi erőben marad el a kitűzött feladattól. A forgalmas londoni vendéglő konyhája, a maga állandó, lázas, idegtépő hajszájával, elgondolásban igen alkalmasnak mutatkozhatott az egész polgári világ káoszának tükrözésére. "Shakespeare számára lehetett a világ színpad; az én számomra azonban konyha, ahol jönnek-mennek az emberek és nem maradhatnak elég soká ahhoz, hogy megérthessék egymást; és a barátságok, szerelmek, ellenségeskedések éppoly gyorsan merülnek feledésbe, mint ahogy megszülettek" - mondja Wesker a darabhoz irott bevezetésében. A naturalista vonások azonban Wesker minden müve közül itt dominálnak leginkább; a miliő túlsúlya olyan hangsúlyozott, a szereplők, még a főhős is, Peter, a német szakács, annyira csak hangyákká válnak ebben az aprólékos pontossággal ábrázolt hangyabolyban,hogy a szimbolikus értelem különválik a cselekménytől és valóban csak betétszerüen deklarálódik a szereplők nyilt megfogalmazásaiban: "Ez a rohadt konyha olyan, mint a világ" stb. A polgári világ ritmusában,atmoszférájában lehet olyan,nánt ez a konyha;de a polgári világ emberei már aligha olyanok, mint ennek a konyhának a dolgozói - és a dráma, amely csak ember és társadalom szerepének dialektikus egységén épülhet, ezért nem tud a valóban realista jelképesség magaslatára emelkedni. A naturalista vonásoknak ez a tulsu- 84 -