Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"
hatunk, a kapitalizmus modern ideológiáinak tetszetősebb érvei - amelyek azonban végső soron a kapitalizmus "csúnya" alapjait hivatottak burkolni és átmenteni - már találnak szinpadi hirdetőket, még akkor is, ha maguk a drámaírók nincsenek tisztában azzal, hogy mi az, amit végeredményképpen szolgálnak. A drámai naturalizmus például, amely a nyomort csak pittoreszk Öncélusággal teregeti szinpadra, könnyen értelmezhető a jóléti állam közvetett propagandájaként. Az a dráma, amelyről most szó lesz - Arnold Wesker Gyökerek ( Roots . 1959) cimü müve -, ebben az értelemben nem tipikus ugyan, de tipikus a polgári állásfoglalás, amely a"Guardian" kritikusában azonnal felágaskodik: "De (ez a darab) sem bizonyít ja, hogy egy vegetáló parasztcsaládot csakis a szocializmus szabadithat fel. Mr, Wesker kétségkívül őszintén hiszi, hogy ez az egyetlen megoldass ám vannak más megoldások is: egy eleven nőegylet, egy olcsó moped, templom, vallási szervezet, sőt még a televizió is..." De ugyanigy aknázható ki a fennálló rend védelmére az abszurd dráma is, amely az ábrázolt bajokat társadalomtól függetlennek, örök emberinek állit ja be, és, a már előbb jelzett módon, épp a jómódban "szellemileg felszabadult" ember végre időszerűvé vált nagy felismeréseiként értékeli.Mindenesetre azonban a nyiltan jobboldali dráma a polgári kritikusok szemében is ásatag képtelenséggé süllyedt, és Kenneth Tynan például, Anouilh Szeleverdij ével ( L'Hurluberlu ou le Réactionnaire amoureux . 1959) kapcsolatban fennsőbbséges derűvel idézi Cyril Connolly megjegyzését a jobboldali szatiráról, amely "végső soron tehetetlen mérgelődesre van kárhoztatva, mert egy álló lépcsőházból lövellik egy mozgólépcső felé." 21 * 20. Gerard Fay: Wesker Down on the Farm . The Guardian I960. Junius yr, 21. Kenneth Tynan: Summing Up: 1959. 1. m. 42. o.
