Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"
kifejezéseként idézünk: "Az én számomra az abszurd szinház harci fegyver a kényelmesség ellen* A kényelmesség módszere az egyértelmű besorolás* •• A bomba bezzeg tiszta* • ,** Vagyis Campton az abszurd szinház témáival és megoldásaival kísérletezik, szubjektive kétségtelen jó szándókkal, hogy a "Bomba** egyértelmű, túlságosan is "tiszta" veszélye ellen mozgósítson. Víziószerű darabjaiban az atom-utáni élet borzalmai tárulnak fel, valami egészen sajátos vernei-ionescói keverékben. Ezeket a kis jeleneteket a "Bomba" szenvedélyes elutasitása alkalmassá tette rá, hogy például 1960-ban, az aldermastoni békemenet résztvevői előtt bemutassák őket, de arra, hogy a "Bomba" igazi természetét - amely egészen másképpen egyértelmű, mint ahogy azt Campton hiszi - feltárja, arra, hogy, legalábbis ebben a pillanatban, a pacifizmuson kivül más, de a béke ügyével szervesen összefüggő célok érdekében is csatasorba álljon, a "Bomba" abszurd álláspontu ellenzője nem lehet alkalmas. Végül, bár erre a problémára szintén a későbbiek deríthetnek több fényt, vessük fel itt sommá s an az elkötelezettség kérdését, egyelőre nem az egyes szerzőkkel vagy müvekkel kapcsolatban, hiszen az állásfoglalás Írónként, sőt darabonként is változó képet mutat, hanem csupán általánosságban. Az elkötelezettségnek, akárcsak a dühnek, megint csak a negativ pólusa az egyértelműbb: mi az, aminek nincsenek elkötelezve az irók. Általában elmondhatnánk : a kapitalizmusnak semmiképpen. A számottevő irók hozzánk eljutott alkotásaiban a kapitalizmusnak tudatos, közvetlen apológiájával nem találkozhatunk. Persze a kérdés bonyolultabb ennél; mert noha a kapitalizmus klasszikus ismérveinek, a kizsákmányolásnak vagy a gyarmati elnyomásnak a dicsőítésével színpadon világviszonylatban sem találkoz19. Idézi John Russel Taylor: The Angry Theat re.N ew Bri tish Dr ama. Hi 11 & Wang, New York 1962. 162. o.
