Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"

ideológus húzta meg a halálharangot - ha módosult formában is -, de élnek, hatnak, és ha uj eszközöket kivannak is, mindenképpen ki is aknázhatók* De ez még nem minden, ezek még csak a Lefty-korszak módosított problémái voltak, amelyek azonban éppen a valóban emelkedett életszínvonal miatt tovább bonyolódtak olyan társadalmi és következésképpen minden ember számára valamiképpen áttételeződő gondokban, amelyekre Lefty táborának talán még nem volt idejét hogyan tovább? Hogyan kell, hogyan érdemes élni? Hogyan találhatjuk meg a hidat egyik kis háztól a másikig, hogyan lelheti meg az ember újra a maga kollektiv létét, azt a harmóniát, amely hajdan, éppen a bérharcoknak, az angol munkásmozgalom fellendülésének korszakában, a spanyol polgárháborúval kapcsolatos pezsgő társadalmi aktivitás idején megvolt Í és nem véletlen, hogy Angliában ma sokan - és közöttük jónéhány fiatal drámaíró - álmodja vissza nosztalgikusán ezt a-a mainál anyagilag sokkal nyomorúságosabb - korszakot. És a düh, Jimmy Porter dühe szenvedélyesen fordult a társadalom ellen, amely olcsó csalétkek felkínálásával akarja kiölni az emberekből ennek az egyéni kollektiv létnek nemcsak az élvezetét, de még az igényét is, a társadalom ellen, amely meg akarja gátolni, hogy az emberekben felébredjen az egymás iránti és egymásért való felelősség érzéke. Osborne ós több követője a steril konformizmus ellen szállt hadba; egy monumentális csalás ellen, amely érzésük szerint emberségükből forgatja ki az embereket: egy osztálytársadalom ellen, amelyik önmagát szemfényvesztőén másnak álcázza. A klasszikus kapitalizmus ideológusai elismerték, hogy rendszerük kizsákmányoláson alapul, de azzal érveltek, hogy ez elkerülhetetlen, mindig is igy volt és igy is lesz; a mai ideológusok tagadják, ködösítik az elnyomást, és az embereket inkább több, húsosabb konccal kecsegtetik azért, hogy hitelt adjanak nekik. Jellegzetes változáson ment át ebben az ideológiában a munka értékelése is. A régi karriertörténetek alapja, ki-