Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"
váltképp éppen Angliában, a becsületes, kemény, "nemesitő" munka volt; a mai "siker-storyk" bőse a szélhámos vagy a szerencselovag: a disszidens magyar, aki könyvet ir róla, hogyan lehet valaki, az ő nyomán, hetek alatt milliomos, vagy az olasz munkás, aki totó- és lottógyőzelmek sorozatával tesz szeafr mesés gazdagságra. A karrierregények és az un. "mass-media", a sajtó, a televízió, a rádió, a reklám - nem véletlenül a fiatal irók szenvedélyes gyűlöletének tárgyai - az ügyeskedő egyéni boldogulás útjait propagálják,és ha nagynéha a munka szerepel is a siker tényezői között, mindig csak kellemetlen, de szükséges eszközként, amelynek értelme csakis a végcél: a kis- vagy nagyobbstiZaségében egyaránt kisszerű, komfortos életforma elő segítésében lehet. Az emberi munka szépsége és önálló értelme nem szerepel a hivatásos ideológia fegyverei között. (Ez a probléma elsősorban Arnold Wesker munkásságában foglal el kiemelkedő helyet.) Ez az ideológia el akarja fedni az emberek elől mind az osztálytársadalom tényleges szerkezetét, ma is érvényes ellentéteit, változatlanul ható ellentmondásait, mind a perspektívának akár csak a lehetőségét is, elsorvasztva bennük a teljes, a kollektiv emberi élet vágyát, fogyasztókká zsugorítva őket. A düh drámája tehát, a társadalommal szembeni állásfoglalás vonatkozásában, komplex helyet foglal el a nyugati drámairodalom fejlődésében: brenne nem elsősorban az anyagi kizsákmányolás elleni tiltakozás szűrődik le, mert bár az egyes alkotásokban a kizsákmányolás különféle formái is tükröződnek, azonban, szemben például akár a naturalista iskolával, akár a 30-as évek amerikai társadalmi drámájával, nem ez az aspektusa az elsőrendű, és ennek a beállítottságnak, mint később majd meglátjuk, megvannak a maga súlyos szervi fogyatékosságai; másfelől tagadhatat= lan, hogy korlátain belül nem egy, ilyen formában újszerű és rendkívül érdekes probléma felvetésére is nyilik mód. Mindenekelőtt az emberi élet értelmének elsorvasztásával,