Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - g/ Van-e "dühös" színház? Van-e "dühös" közönség?

akar Pinter, de akár Wesker valamelyik drámájának egy esti nézőserege a színházból kijövet megdöntse a polgári rendet* De amire számithatunk és ami, számos jel szerint,, máris történik: a társadalmi fejlődés fő áramlatával párhuzamosan a művészek legjobb törekvései visszhangra találnak a közönség megfelelő hullámhosszra hangolt rétegeiben, és az uj angol drámának ebben a vonatkozásban is megvan a maga kivételes jelentősége. Erjesztő je és kifejezője lett egy,a mélyben forrongó társadalmi elégedetlenségnek, és miközben becsületesen küzködik a kor valóságával, és az illúziók és ködösítések mögött a lényeget keresi, ugyanezt a folyamatot mozdítja elő, a szinház páratlan szuggesztivitásának közvetítésével, azokban, akik csak a színházban nézők, de a nézőtérről kilépve az élet aktiv formálóivá válnak.