Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

III. KIK ÁLLNAK BRECHT MÖGÖTT?

III. KEK ÁLLNAK BRECHT MÖGÖTT? Az eddigiekben az uj angol drámának elsősorban tartalmi vonatkozásairól esett szó, bár az érintett problémák és a müvekben való vetületük elemzése-értékelése során szükségképpen kellett utalnunk a formai-szerkezeti megoldásokra is, hiszen ezek elválaszthatatlanok mind a mondanivaló drámai megjelenítésétől, mind a mü értékétől és hatásától. Ennél többre a formai kérdések sikján ez a tanulmány nem is vállalkozik, mivel alapvető célja annak megvizsgálása, hogy mennyit tár fel az uj angol dráma a jelenkori kapitalista világ valóságából. Egyetlen olyan kérdést azonban, amelynek vonatkozásai nagy mértékben érintik a drámai formát, mégis ki kell emelnünk, éppen mert szorosan kapcsolódik a tanulmány fő problémájához; ez pedig e drámai mozgalom legkülönfélébb szemléletű tagjainak gyakori és vissza-visszatérő hivatkozása Bertolt Brechtre, akiről Nyugaton immár egyöntetűen vallják azt a nézetet, amelyet legtömörebben Lion Peuchtwanger fogalmazott meg: Brecht a harmadik évezred első drámáit és verseit irta.Brecht mélységes modernségét a legkülönfélébb irányokhoz tartozó irók és kritikusok egyaránt vallják és hirdetik, és még az abszurdok között is teljesen elszigetelődve áll egy Ionesco, aki szerint Brecht színháza "cserkész-színház". A kérdés csak az, hogy ki mit vár a harmadik évezredtől, ki mit ért modernségen és ezért mit lát Brechtben a legfontosabbnak, mit emel ki művészetéből, illetve mit magyaráz bele. Külön tanulmányt érdemelne a mai Brecht-irodalom öszszehasonlitó elemzése, annak megvizsgálása, hogy milyen esztétikai és filozófiai rendszerek és koncepciók Írják