Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd

való frisskeletü térhódítását részben a szovjet űrkutatás Cl fölényével magyarázza. * Az abszurd életérzés tehát voltaképpen a tőkés világ halálhangulatát fejezi ki és vannak olyan szószólói, akik ezt fel is ismerik. Költőien szép és mélyen átélt vallomást olvashatunk például erre vonatkozóan a francia abszurd egyik legsajátosabb egyéniségének, Jean Genet-nek tollából: "Nem tudom, milyen lesz a szinház egy szocialista világban. Jobban el tudom képzelni, milyen lenne a mau-mauk között, de a nyugati világban, amelyet egyre közelebbről legyint meg a halál és egyre inkább a halál felé is fordul, a szinház csak a komédia komédiájának "tükrözésében" finomodhatik ki, a tükrözés tükrözésében, amelyet egy szertartásos ábrázolás különösen kifinomulttá és majdhogynem láthatatlanná tehet. Ha valaki ugy döntött, hogy saját, elbűvölően szép halálát akarja végignézni, akkor szigorúan kell megválogatnia és elrendeznie a gyásszertartás szimbólumalt. Yagypedig: ugy dönt, hogy életben marad és felfedezi az Ellenséget. Az én számomra azonban Ellenség soha sehol nem lesz ós nem lesz haza sem, még valami elvont és belső értelemben sem. Ha valami megrendíthet, az csak az egykori hazám iránti nosztalgia lehet. Rám már csak az árnyak színháza tud hatni."

52. Az abszurdok jelentős része azonban nem hajlandó felismerni, hogy halálhangulatuknak társadalmi bázisa is lehet; ehelyett pesszimizmusukat közvetlenül az emberi természetből indokolják. Itt megint többféle árnyalat létezik, és ezek közül különösen érdekes Arthur Adamov álláspontja, aki mereven választja szét az emberi sors "gyógyítható" (vagyis társadalmi) és "gyógyíthatatlan" (biológiai-metafizikai) aspektusát, és csatlakozását a kommunizmus ügyéhez is végeredményben azzal indokolja, hogy ily 51. Martin Esslin. I. m. 250. o. 52. Jean Genet: Lettre à Pauvert

. Les Bonnes. L'Arbalète, Paris 1958. 147. o.