Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd

módon akarja előkészíteni a talajt az igazi emberi színjáték, illetve az azt kifejező abszurd szinház jogos felülkerekedé séhe z. "Ha mégis a kommunizmushoz fordulunk, ennek pusztán az az oka, hogy egy napon, amikor már látszólag egészen közel áll majd legfőbb céljának megvalósításához - vagyis mindama ellentmondások legyőzéséhez, amelyek a javaknak az emberek közötti elosztását akadályozzák -, elkerülhetetlenül szembe fog találkozni a dolgok természetéből fakadó nagy "nem"-mel, amelyről harca során azt hitte, figyelmen kivül hagyhatja. Ha majd az anyagi akadályokat leküzdötték, amikor az ember többé már nem csaphatja be magát boldogtalanságának természetét illetően, akkor fog felbukkanni a nagy félelem, amely annál hatalmasabb, annál termékenyebb lesz, mivel lefoszlott róla minden, ami kibontakozását meggátolhatta volna.(Mellesleg ez a mechanikus szétválasztás indokolhatja, hogy Adamovnak társadalmi problémákkal foglalkozó drámái, a Paolo Paoli 1957 - vagy a 71 tavasza - Printemps 71

. 1962 - minden lelkiismerete

s marxista analízisük mellett is miért olyan sterilek, ridegek és elvontak. Mintha az irót minden soránál az a tudat vezérelné, hogy a társadalmi szituációkban megnyilvánuló emberi magatartások amúgysem jellemzőek a teljes, az igazi emberre, tehát minden kísérlet az életteli, szines jellemábrázolásra eleve értelmetlen, illuzionisztlkus, felszínes és naiv, igazi művészhez nem méltó vállalkozás volna. Ezek a müvek Adamovnak, a humanista, az emberi nyomort mélyen "Szánó és a kizsákmányolást elitélő művésznek kötelességszerűen vállalt és becsülettel lerótt feladatai; színesebbek és átéltebbek azonban az "általános emberi" tulajdonságok körül mozgó, jellegzetesen abszurd alkotásai.) Számos más abszurd iró azonban még ezt a jószándéku, bár mélységesen téves szétválasztást sem hajlandó megengedni; számukra a társadalmi problémák egyszerűen 53. Idézi Martin Esslin. I. m. 69. o.