Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"

ran; hiszen elképzelhető lenne egy Jimmy Porter-féle hős ábrázolása egy olyan iró tollából, aki maga ezerszerte többet tud a figuránál, amit Osborne-ról nem lehet elmondani, és ez esetben a hős jelleméből fakadó kétértelműség a dráma egészének kontextusában valamiképpen feloldódna;de Osborne alkotásait éppen az teszi mindmáig az uj angol dráma viszonylag legkerekebb és legharmonikusabb teljesítményévé, hogy egyfelől az ő dühe a legszenvedélyesebb és legkövetkezetesebb, másfelől nem bonyolódik bele a nálánál voltaképpen haladóbb. gondolkodású Arnold Wesker módján egy meg nem emésztett perspektíva helyenként zavaros és tételszerű keresgélésébe, vagyis: ő őrzi legteljesebben a kritikai realizmus hagyományait, annak ma lehetséges, fenntartásos és egyre ingatagabbá váló formájában, Jimmy Porter "hepciáskodása" szervesen következik tehetetlenségre kárhoztatott luciditásából, pompás, radikálisan progreszsziv kritikai érzékéből és alapvetően tiszta, humanista szenvedélyességéből; és az az előadás, amelyik ezt a szerves jellembeli egységet minden oldalról meg tudja ragadni, megmentheti számára a nézők rokonszenvét még olyan országban is, ahol máskülönben joggal merülhetne fel az egyik magyar kritikus kifogása:"Ezt a darabot ilyen tisztán látó f őf igurával • • • aki ennyi tisztánlátással oly undorító, hasznos tettre képtelen pozőr... igy legalábbis nehéz megn emészteni ma és Magyarországon." A Nézz vissza haraggal bemutatója után Tynan lapja,az "Observer"szindarab-pályázatot hirdetett mai témára. Még az Osborne-keltette széleskörű visszhang ismeretében is, a lap jó esetben legfeljebb mintegy 5OO pályaműben reménykedett. Rövid időn belül kétezer uj dráma érkezett be. Részben a győztesek közül, részben az utánuk feltűnt fiatalokból került ki az a mintegy két tucatnyi iró, akinek neve mára, 1963-ra feltétlen vonzerőt jelent már a plakáton, s 7« Rajk András kritikája; Népszava I960, április 28.