Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

I. SZÍNHÁZI CSODA EGY "JÓLÉTI ÁLLAMBAN"

akik Osborne kezdeményezését egy egész nemzedék mozgalmává szélesítették. Shaw óta nem tükrözte az angol dráma ilyen sokoldalúan és szenvedélyesen a nemzeti problémákat ; az Erzsébet-kor óta Angliában, Európában pedig a német expresszionizmus óta, nem volt egy országon belül ilyen súlyú és ennyi irót foglalkoztató drámai mozgalom. A szinte egyik napról a másikra kirobbanó elemi erejű érdeklődés a konfliktusok műfaja: a dráma iránt meglepetésszerűen érte azokat, akik a konfliktusoknak Angliában való létezését tagadták: a "jóléti állam" zászlóhordozóit és azokat, akik fenntartás nélkül hittek nekik. Ennek a tanulmánynak problematikája megköveteli, hogy néhány közgazdasági kérdéssel, ha felületesen is, foglalkozzunk. Szükség van erre nemcsak abban a tágabb értelemben, mely szerint minden kor és ország művészete szervesen kötődik az adott gazdasági-társadalmi alaphoz, hanem szűkebben is: a mai angol "szinházi csoda" reakciója és számos vonatkozásban cáfolata a "gazdasági csodának"; hol tudatosan, hol öntudatlanul, vitázik hirdetőivel, kétségbe vonja, relatívvá teszi, sőt elveti vivmányait, torzulásaiban visszhangozza, sőt ad absurdum viszi elméleteit, hatásában néha ellene mozgó sit, máskor,még pusztán "biológiai" dühe által is, a kiábrándulás rikácsoló hangjával zavarja meg a mesterséges harmóniát. Szükséges tehát, hogy érintőlegesen felvessük a Welfare State" néhány kérdését és e kérdéseknek a drámával való összefüggését. Anthony Sampson Anglia anatómiája cimü müvének adatai szerint 19^7-hez viszonyítva Angliában a bérek 100-ról ' Fi 1960-ban 230-ra emelkedtek, az árak pedig csak 170-re. (Hogy ezek az adatok mennyire hitelt érdemlőek, azt persze nem tudhatjuk; de a valóságtól nagyon távol nem lehetnek, 8. Anthony Sampson: The Anatomy of Britain

. Harperá Row, Publishers, New York and Evanston, 1962, 574. o7~