Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - d/ Két különválasztott témakör
lyenek például a francia drámaírók kedvelt ókor-parafrázisai vagy többé-kevésbé épp a Musgrave őrmester tánca is, hanem az "igazi** történelmi drámákról, amelyek a couleur locale-t, az alapvető történelmi tényeket és az alakok történelmi hitelét komolyan veszik; másfelől olyan müvekre gondolunk - és a mai angol drámában az ellenkező tipusra nem is akad példa -, amelyek nem érik be az öncélú történelmi rekonstrukcióval, hanem történelmi események, problémák vagy személyiségek felidézésén keresztül kivannak érdekeset, időszerűt mondani a jelen számára.) A mai angol dráma viszonylatában ezt a tendenciát az jellemzi,hogy az irók a történelmi szinmüvet valami magasabb rendű műfajként értelmezik, amelyen belül a ma esetlegességeitől függetleníthetik magukat, és megbízhatóbb, mert a lényegtelentől fertőzetlen optikával, az utókor biztosabb látószögéből, az évszázadok múlásával hitelesített Ítéletek és nézetek birtokában értelmezhetik az eseményeket. Ugyanakkor ugy érzik, a történelmi téma kiszabadíthatja őket a naturalista hajlamok vonzásából, és ezért formailag is nagyobb lehetőségeket nyújt; a maga leszűrődöttségében, vegytisztaságában alkalmasabb a stilizálásra, a hiteles költőiség vagy jelképiség megteremtésére, mint a "szennyezett** jelen. További kedvező lehetőségeket nyújt az a körülmény, hogy egy-egy jelentős egyéniségre koncentrálva, akinek rendkívüli mivoltát a történelem már szenté si tette és közkinccsé tette, megkerülhetők a nehézségek, amelyeket a mai tematikán belül a hősválasztás, a valamiképpen jelentékeny és cselekvőképes típusok megtalálása támaszt. Bár az elmúlt nyolc év során számottévő uj angol történelmi dráma csak három készült el (Robert Bolt Aki minden időben helyt áll . Osborne Luther és John Whiting ördögök - The Devils . 1961 - cimü müvei), a szaksajtó hírei és az irói mühelyvallomások arról tanúskodnak, hogy általánosnak Ígérkező tendenciáról van szó,s hogy a fiatal irók legtöbbje tartogat tarsolyában ilyen terveket. Arnold Wesker például
