Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - d/ Két különválasztott témakör
lőtt, újszerű témákat, mint két különböző ágyból sarjadt nővér vad rivalizálását anyjuk szeretetéért, a vérbaj problémáinak feldolgozását vagy egy uj naturalista drámának azt a jelenetét, amelyben "borzalmas merészséggel és csodás tapintattal megoldva egy abbé a saját anyját gyóntatja meg."^*) A naturalista,a problémákat nem értelmező, csak felvető szemléletnek eredménye a másik, igen vitatható pont, a bányászok ábrázolása is, akik a béke üzenetét nem hajlandók meghallani és a furcsa messiásokkal szemben végül kizsákmányolóikhoz pártolnak. Magatartásukat Musgrave embertelensége némiképp igazolja ugyan, de végső, szimbolikus opportunizmusukat semmiképpen nem teszi rokonszenvesebbé. A sztrájk vezetőjének, Walsh bányásznak alakján keresztül Arden egyébként valószínűleg egy kis oldalvágást szán a szektás kommunistáknak, vagy tán a kommunistáknak általában; amikor Musgrave beszéde során az ingadozó bányászok tőle, sokkal értelmesebb és tudatosabb társuktól várják a csatlakozás kérdésének eldöntését, több izben kijelenti; "Nem tudom. Nem bizom benne. Még nem látom tisztán a helyzetet." - mintha a pártvonallal való egyeztetést akarná kivárni egy olyan helyzetben, amely spontán, azonnali döntést követel s kimenetele ezen a döntésen áll vagy bukik. (A szimbolikus részeg körtáncba egyébként Walsh is belép, bár, társaitól eltérően, fogcsikorgatva.) A témaköröknek ebbe a fejezetbe kiemelt másik csoportja - a történelmi dráma - aligha érdemelné meg a különválasztást, hiszen minőségileg nem hoz - és nem is igen hozhatna - ujat az eddig tárgyalt megközelítési módokhoz képest. Mint követői által ez esetben rendkivül tudatosan választott műfajra és a mai angol drámán belül meglehetősen jelentős tendenciára azonban mégis érdemes hangsúlyosan felhívni rá a figyelmet. (Ezúttal természetesen nem a parabolisztikus, ál-történelmi játékokról beszélünk, ami35. Andre Antoine: Mes Souvenirs sur le Théâtre Libre . Fayard, Paris 1921. 247. o.
