Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - d/ Két különválasztott témakör

Messiás-komplexustól hevitett őrmester három társával dezertál a gyarmati hadseregből, hogy egy, a gyarmati háborúban elesett bajtársuk szülővárosát a háború eszméje ellen fellázitsák. Küldetésüket eleinte toborzókampánynak álcázzák s a városi notabilitások örömmel üdvözlik őket, mert segítséget remélnek tőlük a városkában tomboló bányászsztrájk letörésére; annál döbbenetesebb a hatás, amikor "toborzó-gyülésükön" Musgrave egyszerre csak a vezetők ellen irányitja a magukkal hozott géppuskát és az emelvényen egy póznára felhúzza az elesett flu csontvázát. (A hátborzongató, igen hatásos romantikus tabló egyébként némiképp Zolára emlékeztet, akinek naturalizmusát Arden ily módon még romantikájában is visszhangozza.) A bányászlakosság azonban nem érti meg és cserbenhagyja Musgraveet, és amikor a vezetők által segitségül hivott dragonyosok megérkeznek és italt osztanak, bányászok és kizsákmányolóik egyaránt bekapcsolódnak a szimbolikus értelmű körtáncba. Musgrave-vel és egyetlen életben maradt társával utoljára a katonai börtönben, az akasztófa árnyékában találkozunk. Arden izgalmas, rendkívül egyéni látomásról tanúskodó drámája azonban a mondani való szempontjából zavaróan többértelmű. Ha természetesen akadémikus gáncsoskodás lenne is szószerinti párhuzamot keresni a békéért vivott harc mai vonatkozásaival, akkor is felteendő legalábbis egy alapvető kérdés; miféle magatartást jelképez Musgrave, mi vállalkozásának objektiv tartalma? Az őrmester bukása a drámában közvetlenül elég szilárdan motivált. A bányászlakosságot már eleve elborzasztja, elidegeníti a riasztó látvány, a géppuska és az akasztott csontváz, és már csak ezért sem tudják felfogni Musgrave vállalkozásának és az ő ügyüknek rokonságát. A végső fordulatot magatartásukban az váltja ki, hogy Annie, a pincérlány elárulja: az éjjel Musgrave két katonája, verekedés közben (valójában akaratlanul) , me gölte a harmadikat, tehát a megváltók éppoly