Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
DIALÓGUS A MEGTÉVESZTÉSRŐL
tél Chriszipposz. De mondd, mi abban a művészet, ami ilyen csalás, szemfényvesztés? Chriszipposz: Való igaz, szeretem ha sikerül a cselfogás,és becsaphatlak benneteket, agy érzem, akkor sikerült a játék igazán. De kérdésedre, magam helyett inkább bölcsebb ember feleljen meg. Â mesterséghez értek ugyan, de szabályokba öntéshez már kevésbé. Itt jön Szókratész kérdezd Őt! PhaidroszX Jó, hogy jössz Szókratész, hisz te is ott ültél a karzaton, s nézted ezt a tévelygő királyt. Minket becsapott Chriszipposz, mert ast hittük, hogy maga a borongó eszű nagyúr ágál előttünk. Mondd: ez a becsapás - vájjon ez a művészet lényege? Szókratész : Látszik Phaidrosz, hogy csak a könyveket bújod, s nem jársz el a színházba szórakozni.De — hadd kérdezzek előbb én: megismerted-e Chriszipposz maszkját, mozdulatait, hangját? Phaidrosz: Ha most utána gondolok, ugy érzem felismerni véltem... Szókratész: Hát azt tudtad-e hogy Oidipusz már rég meghalt, s talán me is élt, csak a nép ajkán, meg a lantosok strófáiban szerepelt? Phaidrosz: Hát hogyne tudtam volna... hisz tanultam.... Szókratész: Akkor hát miként hitted azt, hogy most ima egyszerre a nemlétezésből feltámadott? Phaidrosz: Fogós a kérdésed, Szókratész! Való igaz,mindezt tudtam. De ott, Chrissipposszal szemben Ülve, valahogy - tudván mindezt - mégis csak elfelejtettem. Annyira igaz volt az, ami voltaképp hamisság, annyira valódi,ami csak látszat, hogy megsirattam az öreg szenvedését, mint atyámét a temetésen.