Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
DIALÓGUS A MEGTÉVESZTÉSRŐL
f c Szókratész : De mikor kijöttél Ifja társaiddal, a lenn a kikötőben bort Ittatok, énekeltetek, akkor is ast hitted, hogy most vándorbotját fogva, vakon - esetleg épp ebbe a fogadóba fog koldusként betérni as öreg, útban Kolonosz felé? élőként vesekelve egy irómester gondján-bajánt Phaidroszi Ham Szókratész, erre már valóban nem gondoltam. Sejtettem mindvégig, hogy szemfényvesztés az egész, de valahogy reméltem , és tudni vágytam - hátha mégis én tévedtem, tévedett a mesemondó, az iskolamester, a rege -, a 6 mégis él, itt bolyong mifelénk. A szememnek kellett Mnn«m T œg felindult lelkemnek, melynek rezdüléséhez képest akkor az emlékeset és a könyvek hirdetései eltörpültek. Szókratészt Szóval Phaidrosz, hadd szedem rendbe szórakozott gondolataidat. Te tudtad, hogy Oidipusz osupán mese, és mégis elhitted, hogy ól. Tudtad, hogy beosápnak,a mégis azt hitted a becsapóknak van igásak, s eddig vezettek félre. Phaidrosz: Való igaz, Szókratész. Szókratész: S most mégis háborogsz azon, hogy becsaptak? Phaidrosz: Nem, csak csodálkozom, mint aki idegen utcában ébred és nem érti mámorát. Szókratész: De Phaidrosz, voltaképp Chriszipposz nem oka mámorodnak, csupán elősegítő je. Hiszen ha te kitartasz tudásod mellett, ha hü maradsz az iskolás betűkhöz - akkor kineveted est a szemfényvesztést és fütyülsz a becsapóra. Csakhogy te magad akartad a becsapást, s a f6 megtévesztő te magad voltál* Phaidrosz: Milyen igazat szólsz! Valahogy ón magam is akartam, hogy elfelejtődjön bennem az, amit