Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
II. A DRÁMA ÉS SZÍNJÁTÉK
(telefonálás, Írás, evés). Ilyenkor a szellemi alak élete nem törik meg, noha az azt hordozó közvetlen fizikai valóság nem tölti ki azt teljesen. Természetesen most nagy műalkotásokról beszélünk,ahol az alak szellemi karaktere plasztikusan ki van dolgozva, az alak szellemi mivolta - implicit formájában, nemcsak az adott szerep szövegrészében él. Ott elsősorban. Hanem a szöveg felhangjaiban, lirai-emocionális zenéjében, az általa evokált fantázia-atmoszférában is. (Erre még visszatérünk. ) De ezen kivül minden figura ott kell hogy éljen az összes többi alak reakcióiban ; a dráma szöveg - szerep viszonyrendszere azt jelenti, hogy egy-egy figura nemcsak önmagát hordozza, hanem társainak tükörképe is, azok sajátos fiziognómiáját a többiek válaszaiból, viselkedéséből is le tudjuk mérni. Poloniua zavaros bölcselkedését a király ingerült válaszaiból, Laertész lojális flui szeretetéből, Hamlet gúnyolódásából stb. mérjük fel igazén, noha direkt formában mi is észrevesszük sokszor kedves-mély elmélkedéseiben. Sőt a drámai szöveg sokrétűsége épp abban rejlik, hogy az alak által mondott dikció, gondolatai és kimondott érzelmei legtöbbször éles disszonanciában állnak azzal,amivel a többiek válaszolnak rá. S az alak irodalmidrámai arculata saját kifelé vetitett gondolatainak és társainak reakciói között , a kettő találkozási pontján, a szólam és annak fogadtatása párviadalában bontakozik ki. Az irói alak ott törik meg és ott válik nehezen életrekelthetövé vagy végképp halotté, ahol a figurának nincs élete a többi szereplőben, ahol a drámai szöveg egymásbafonottsága hiányzik. A "szellemi alak" életének előfeltétele tehát az irott szöveg. Ez adja meg mozgásának kereteit, azokat a határokat, melyek között egy-egy figura Othello, Gloster, vagy Helling ( Vadkacsa ) lehet.E z a szellemi alakzat kel életre egy bizonyos emberi temperamentum, egyéniség realitásában, mikor a szinész a színpadon megte-
