Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
II. A DRÁMA ÉS SZÍNJÁTÉK
is igy van ez: a felhangok csak akkor szólalnak meg, ha az alaphangok tisztán csendülnek meg. A félresikerült, erőszakoltan modernizáló felfogású rendezésekben az a baj, a szini megvalősitás teljesen el akarja hagyni az eredeti "származtató" világ ábrázolásának követelményeit és csak a mai problémákat akarja a darabban kifejezni. Ehhez viszont a szöveg, a szenvedély, a drámai konfliktus nem tud teljesen idomulni,hiszen annak a másik, régi világnak volt mesteri kifejezése. Igy aztán a disszonanciák sora születik: az értelmezésben, szövegerőszako— lásban, de a nézőtéri hatás kiüresedésében egyaránt. Ugy érzem,mégegyszer kell hangsúlyoznom: nem a modern felfogásmód és modern színpadi ábrázolásmód ellen szólunk, hanem éppen annak védelmében . Hiszen a modern technikai apparátus tette először igazán lehetővé, hogy a drámák eredeti problematikáját, konfliktusát, emberi tartalmát lényegében, centrumában fogjuk meg. A modern szinpadok viszonylagos elvontsága ezt kitűnően meg tudja valósítani. Csak akkor lesz baj ebből az elvontságból, ha az, egy ak tuális tartalom kedvéért, a darab eredeti történeti tartalmát figyelmen kivül hagyja. Ekkor a modernista szini eszközök üresen funkcionálnak, csupán érdekességként, vagy mulatságos bukfencekként hatnak. De a klasszikusok lényegében történelmi, és felhangjaiban modern újraalkotása a modern eszközökkel mesterien végrehajtható. Ezt láthattuk némelyik Körszinház-beli produkciónál is: igy pl. a II . Richárdn ál is, ahol nemcsak a shakespeare-i szinházat imitáló szini keret volt megkapó, hanem ennek a gyönge abszolutistának történelmi légkört árasztó életrekeltése is. Igy» ebben a mivoltában érezhettük rá erre a gyenge és mégis rossz királyra azokat a gondokat, melyeket a személyi kultusztól való elszakadásunk, a vele folytatott vitáink keltettek bennünk. A modern keretek ezt a történelmi kort és ezt az aktuális , mai gondot, egymásbafonódva tudták filénk tárni.