Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
II. A DRÁMA ÉS SZÍNJÁTÉK
sai már átköltöztek az irodalmi köztudatba - regényeken és novellákon érezni hatásukat -, mikor szinpadi alakzatban még nem lehetett látni, Shaw kis könyve, az ibsenizmus védelmében irott röpirata (The Quintessence of Ibsenism) még akkor jelent meg, mikor csak köhyvalakban ismerte ezeket a darabokat, S első miivei,melyek voltaképpen az ibseni színházzal folytatott vitái,azok komikus-szatirikus továbbfejlesztései és megoldásai - akkor jelentek meg, mikor Ibsent még nem lehetett Angliában játszani. Tolsztoj Sötétség ha talma , vagy Gorkij Éjjeli menedékhelye már iskolát csinált Európában - elsősorban Németországban, mikor a szinpadi bemutató bekövetkezett. Sorolhatnánk még az irodalomtörténeti-szinháztörténeti adatokat, sok hasonló jelenséget láthatnánk. A lényeg mindenütt az, hogy az irodalmi szövegszerű forma önálló hatással is bir, sőt sokszor, igaz nem mindig - alapjául szolgál a színházi mozgalmaknak. De ez a hatásszerü önállóság azt mutatja, hogy az olvasási élmény korántsem csupán egy vázlatos és forgatókönyvszerű élettel él az olvasóban. Inkább az a helyzet, hogy az irodalmi-drámai forma a darabban rejlő problémák, emberi típusok, újszerű társadalmi ábrázolásmódok hallatlan gazdagságát tudják az olvasónak sugalmazni,anélkül azonban, hogy ezt kifejezve, befejezett állapotban adnák át neki. Az olvasó előtt egy végtelen gazdagságú tündérvilág csillan meg, mely a megvalósítás, a szini realizálás számos lehetőségét hordja magában, sejtetve és követelve. Ebben az extenziv gazdagságában vált hatásossá a dráma irodalmi formájának élete. Másrészt igaz, hogy a szini realizálás, a színházi produkció valóban átélhetőbb, "kifejtettebb" alakzat, a nézőnek nagyobb teljességet nyújt. De ezekben az előadásokban mindig arról van szó, hogy a dráma szövegében, az alakokban, konfliktusokban rejlő sokféle tartalom és lehetőség közül, a kor igényeinek, a rendező-szinész felfogásának megfelelő egy-egy problémát, lehetőséget előtérbe
