Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

II. A DRÁMA ÉS SZÍNJÁTÉK

II A DRÁMA ÉS A SZÍNJÁTÉK Egy műfaj kettős élete A dráma elméletében, legalábbis a XIX. század -vége óta, két esztétikai és "ontológiai" felfogás vitatkozik egymással. Az egyik szerint a dráma az irodalom területe, melyhez a szini produkció ugy tartozik hozzá, mint a regényhez az olvasás, vagy a vershez a szavalás. Itt a drámai cselekmény valósága csupán az irott szöveget jelenti. A másik véglet - mely lényegében Reinhardt rendező iskolájával indult, és a modern szini gyakorlat igazolásává érett - szinházcentrikus: a dráma voltaképpen csupán a szinpadon válik igazán élő alakulattá, az irott szöveg csupán vázlat, terv, forgatókönyvszerű befejezetlenség, melyet élettel a szinészi-szinpadi produkció tölt meg. Eszerint az irodalmi mű valósága "alacsonyabbrendü" létszférában mozog, egy csontvázszerű alakulat lesz, s voltaképpen még a többi irodalmi műfajjal szemben is alulmarad. Mert mig a regény vagy a vers a magánolvasó számára kész és végleges alakulat lehet, addig a dráma az olvasó számára csupán az élmények tartalmi kivonatát adja, nem teljes életét. Ez utóbbi elmélet viszonylagos jogosultságát a rendezői gyakorlat forradalma hozta magával, mely a XIX. század végén, a naturalista iskolák megindulásával robbant ki, s melynek célja a korszerű interpretálás kiharcolása volt a konvenciókba, klasszikusok imitálásába belefáradt szinházi gyakorlat átalakítása. Az irodalmi szempontú drá- JA -