Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
I. A DRÁMÁRÓL
ben mozgatja hőseit, mint a regény. Â színjáték élvezetéhez hozzátartozik az az élmény, hogy minden egyes pillanatában érezhetjük, hogy esetleg még máskép is történhet minden, hogy a cselekmény szükségszerűsége nem előre kész, minden izében megtámasztott, kicentizett fátum. A dráma hőse itt is a lehetőségek embere: ha mindent megindokolunk, ha minden apróságot magyarázunk, akkor az alak élet13lenné válik. Hebbel irja kitűnő dramaturgiai érzékkel, hogy Shakespe are-nek nem kellett megindokolnia, hogy Borneo és Julia szerelmesek lesznek egymásba. Erre a "miértre" nem válaszol. Ha ezt is megindokolta volna, akkor csak üres bábuk játszanának a színen. A tett és szándék, az objektiv szükségszerűség és a hős jelleme, belső "sorsa" csupán a legdöntőbb pontokon találkoznak és kapcsolódnak egymásba, egyébként a lehetőség szabadabb légkörének kell átlengenie a drámát. S épp ezen keresztül fog érvényesülni, félelmetes erővel betörni a szükségszerűség. Ez a kettőség, ez a dialektikus ellentmondás adja a dráma igazi szükségszerű erőterét: minden tragédia elképzelhetetlen lenne a szükségszerűség atmoszférájának állandó érzése, működése nélkül, de sag is szűnne, és unalmas "előre lefutott" játék lenne, ha nem a másirányu lehetőségeken keresztül, azokat szűkítve, s végül csupán csak egy lehetséges irányba terelve érvényesülne ereje. Vagyis a drámai hős cselekvésében is láthatunk egy ilyen bizonytalansági mozzanatot. Hogy miért Igy tesz és miért nem másképp, az csak a fő cselekményszál értelmében szükségszerű, egyébként számos motívum indokolhatja. A dráma inkább csak a cselekvést magát, az arra készülő embert, tehát a cselekvő ember életének végállomásait ábrázolja. Ezzel szabadon hagyja a konkrét érteimesés egész tág körét: sok mindent bele tudunk érezni az alak éppen igy alakuló cselekvésébe. Polonius tetteit értelmezhetjük a becsületesen megöregedett, de szenilissé változott ember furcsaságainak, az udvari talpnyaló korlátoltságának, a bürokrata Őstipusának,
