Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

I. A DRÁMÁRÓL

nem lesz úrrá rajta a szenvedély, mely mintegy tőle független életet kapva dolgozik benne, s vezérli tetteit. De ezt láthatjuk Nórában is, aki először a "babaszobában" felnevelkedett asszony érveivel akarja megmagyarázni még magának is - uj érzéseit és cselekvésvágyát, mig aztán a kirobbanó tett, egy másik ember születésének lesz áttörése. A cselekvés előbbre .1er

, tudatosabb, határozottabb, mint az azt megérteni akaró, Indokolni akaró gondolkodás. Hamlet varázslata is nem utolsó sorban abban rejlik, hogy amit tesz és amit gondol, olyan kétségbeejtő disszonanciában áll egymással, és ő mégis azt hiszi, hogy tettei egyensúlyban vannak terveivel és moráljával. Végül a cselekvés megint "elszabadultán" robban bele életébe, szinte minden kontroll nélkül sikerül az a terv, melyet fontolgatásával nem tudott megvalósítani. A cselekvő hős hordozza tehát annak a "másik embernek" valóságát, aki az eredeti alak álcájában megszületik és típussá válik. A tettek spontán lendülete, ember fölé növő szerepe adja ennek a másik, végzetes alaknak valóságát. Igen: a szituáció, a többi emberhez való viszony hálójában kialakul egy sajátosan formált lehetőség

, mely mintegy előrerajzolja mit is kell tenni - és itt a cselekvő ember szinte reflexszerű válasza, a benne élő lehetőségek spontán válasza előbb dolgozik és reagál, mint a gondolat, és az öntudat. "Kezdetben volt a tett" - ennek a dramaturgiai alapszabálynak értelmét, azt hiszem, ez a gondolatmenet egy uj oldaláról világítja meg. Nem misztikus, érhetetlen dolog, amiről most beszélünk. A hétköznapi élet tapasztalata is ezt mutatja: az emuer számos helyzetben, döntő pillanatban cselekszik "automatikusan", csak később tudja elemezni, átgondolni tetteit. Forradalmi helyzetekben láthatjuk pl. hogy a tömegek egyszerűen osztályösztönük alapján vesznek részt a politikai harcokban, állnak azoknak a pártoknak segítségére, melyek érdekeit kifejezik. Itt is a tettek járnak elöl. Persze itt sem csupán a "tett" és gondolkodás