Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

I. A DRÁMÁRÓL

közben a világ megváltozott, s ő fogolyként ráng ebben a hálóban. Ha Jágó nem jön, Othello talán nem ragadtatja el magát szenvedélyével, ha Minna von Barnhelm nem olyan okos lány, Tellheim maga rohan önkéntes pusztulásába,Vagyis: a dráma tipusai egy bizonyos helyzet, bizonyos viszonyrendszer nyomása alatt válnak tipussá, "ilyen" hősökké. Azt mondhatnánk, hogy potenciális tipusok ezek, akiknek "hétköznapi" élete más, mint amiként a dráma kelepcéje megmutatja Őket. Olyan tulajdonságaik kerülnek előtérbe, melyek normális esetekben nem is látszanak. Viszont ebben a relációban

, ebben a viszonylatban ezek a tulajdonságok kipattannak és döntő szerepet kapnak. A dráma típusa ezt is mondhatnánk, mintegy "

kettős öntudattal

", kettős kontúrral rendelkezik. Egy olyan tudattal és magatartással, melyet önmagáénak hisz, s mely "normális" életét vezérli. És egy másikkal, mely csupán az uj viszonyok elektromos terében pattan ki belőle, melyet az uj helyzet csiszol ki belőle, s mely eddig esetleg nem is volt benne. (Persze csak képletesen mondhatjuk, hogy nem is volt meg benne ez a készség: később kifejlődő tulajdonsága, csak mint elvont lehetőség élt benne, annyira hogy csupán a szituáció követelésének szavára pattan ki belőle; ahogy a közmondás mondja: "alkalom szüli a tolvajt", de a készség az elvont "vonzódás" ez iránt a 'mesterség" iránt már korábban is megvolt! ) fc> ekkor kiderül, hogy egyéniségében ez az utóbbi, eddig csak bujkálva létező magatartás és etika sokkal fontosabb, sorsát keményebben meghatározó végzet, mint az a viselkedésmód, mely a dráma elején, vagy a történés normális sodrású múltjában jellemezte. A görögök végzet fogalma, az ananké voltaképpen első megfogalmazása, mitikus tulfeszitése ennek a sajátos emberi vonásnak: az emberben lakik egy kiszámithatatlan, láthatatlan, talán soha elő sem bukkanó "másik én", aki egyszeresek szerephez jut, valami varázsszóra előbukkan, és tönkreteszi, elgáncsolja vagy magasbaröpiti gazdáját. De ez a sorsfelfogás ugyan-