Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

DIALÓGUS A MEGTÉVESZTÉSRŐL

•tudtam Oidipuszról. Jó volt megtévesztettnek lenni, noha legbelül tudtam is, hogy meg vagyok igézve. Szókratész: Látod Phaidrosz, most már igazabbat mondtál, mint az előbb. Te magad is tudtad, hogy Chriszipposzt látod, de lelked keveselte ezt, s a Chriszipposz által hordott szerepet élted át. A látszatban éltél valóságként, mert ezt a látszatot kívántad. II Chriszipposz: Valóban Szókratész, igazad van. Ez a színház varázslata: a színész is,a néző is valami valódinak vett máslétbe felejtkezik bele. Szókratész: Valamit megint elfelejtesz Chriszipposz. Ebben a máslétben, ahogy te nevezed, melybe a néző és színész egyaránt belefelejtkezik és valóságnak vesz - voltaképp be is van csapva, és nincs is becsapva. Chriszipposz: Nevetnem kell Szókratész, hisz, ha engem a boltos becsap a visszajáró pénzzel, akkor hogyan lehetek én mégsem becsapva? Szókratész: Várj, Chriszipposz, hadd kérdezem újra csak Phaidroszt. Mondd fiu, mikor a partra mentetek és gyömbérsört ittatok, énekeltetek utána mit csináltál? Phaidrosz: Hazamentem és sokáig nem aludtam el. Szókratész: A sör pedig jó altató, nem? Phaidrosz: Az igen, de Chriszipposz-Oidipusz már kevésbé. Felőle gondolkoztam, majd kakasszóig. Szókratész: Csak rajta elmélkedtél? ' Phaidrosz: Nem, csakugyan - magamon is. Szókratész: Miért Phaidrosz, te is olyan bűnöket követtél el talán, mint az a tébai? *