Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

Bevezetés

BEVEZETÉS Sokoldalú és bonyolult feladat a színjáték művészetének megközelítése, vizsgálata. Különösen azzá válik, ha elszakadunk az eddig járt ösvényektől ée járatlanabb utakon kezdünk el beljebb jutni ezövevényes tájaira. Ismeretlen szépségek bukkannak elénk és váratlan akadályokkal kerülünk ezembe. Néha nyilegyeneeen vezet az ut, néha pedig ugy érezzük, hogy körben járunk. Az első lépéseket A szinjátéktlpueok kutatáeának módszerérő

l szóló kötetben tettük meg és mivel ez a mostani tanulmány folytatáea amannak, szükségesnek látszik, hogy - elsősorban azok számára, akik azokat az első lépéseket még nem ismerik - az ott javasolt kutatási módszer gondolatmenetét megismételjük. Mindenekelőtt ismertettük a vonatkozó, rendkívül gyér, szakirodalmatjtisztáztunk néhány fontos terminológiai problémát s ennek során elhatároztuk, hogy a továbbiakban csak olyankor emiitünk színpadi "műfajokat", amikor a színpad számára készült irodalmi alkotásokról van szó, egyébként a "szinjátéktipus" általánosabb és a sajátszerűségeknek inkább megfelelő kifejezést fogjuk használni; több mint 200 különböző szinjátéktipust soroltunk fel egy bizonyos hasznos, de önkényes /elnevezésük szerinti/ csoportosításban és kifejtettük, hogy ez a formális osztályozás nem alkalmas a rendszeree vizsgálatra; körülhatároltuk a "színjáték" általunk vizsgálandó területét, kizárva az olyan jelenségeket, amelyek a "színjátszás" fogalomkörébe sorolhatók, vagy annak is csak legfeljebb előfeltételei; két jellegzetes vonást állapítottunk megt a szervezett ráhatás igényét és a rögtönző indulat szerepét a cselekvő megjelenítésben; az