Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

Bevezetés

előformákhoz képest /cselekvő megjelenítés "mese" nélkül, illetve "meee" cselekvő megjelenités nélkül/ a minőségi lépést a szűkebben vett színjátékhoz abban véltük megtalálni, hogy az akkor következik be, amikor a cselekvő megjelenítés egy "mese" megjelenítését vállalja, illetve az addig csak töredékekben mondott vagy hosszadalmasan recitált "mesét" cselekedve megjelenítik. Ezután tettük meg a módszertani szempontból legjelentősebb lépést»amikor egy-egy szinjátéktipus deekripciójához, leírásához feltétlenül szükséges tizennégy szempontot kijelöltük. Ezek az alábbiakt 1. Az adott időszak; 2. Az adott társadalom} 3. A játékalkalom; 4. A játék célja, funkciója; 5. A játék helye; 6. A játék kerete; 7. A játékos; 8. A játék módja /felkészülés folyamata stb./; 9. Játékeszközök /maszk, jelmez, kellék/; 10. "Mese"»mesefüzér, cselekmény; 11. Jellemek és alakok; 12. A zenei alkotóelemek és arányuk; 13. A játék közöneége; 14. A játék előzményei» eredete» utódai. Ezután két szinjátéktipust irtunk le mintaképpen a javasolt szempontok szerint. Meghatároztuk még a színjáték társadalmi funkcióját, kifejtve azt a véleményünket, hogy a színjáték tudatosan vagy spontán, de mindenképpen létérdekekhez kötődve, egyéni vagy közös érdekeket kifejezve születhetik csak meg - csak igy lehet a társadalom realista tükrözésének ós a társadalomra való hatásnak művészi eszköze. Mintegy utószóként emiitettük meg, hogy ez a leiró módszer igy önmagában nem elegendő, statikus jellegű. Ha külön-külön le is Írnánk minden egyes szinjátéktipust /ami szinte lehetetlen feladat/, ezek a leírások még mindig nea tükröznék a művészet életének realitását, egyre mozgó, fejlődő, változó alakjait, nem tennének eleget a történetiség elvének. A leírás Önmagában ezenkivül nem tesz eleget például annak a követelménynek sem,hogy a különböző tényezőket - ő -