Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - V. A commedia dell'arte

Giaratone /Geratoni/,

Gius Biancolelli, Gius. Dom. /1639-1697/ Pierrot /1

640-1688/ Arlecchino ás Dominique Constantini, Angelo Sacco /Sacchi/, Gennaro Gherardi, Evaristo Biancolelli, Caterina Riccoboni, Luigi Biancolelli, Pietro Fr. /1655-1729/ Mezzetino /1689-1715 M/Coviello /I

663-1700/ Arlecchino /1665-1726/ Colombina /I

675-1753/ Federico és Lelio /1680-1734/ Arlecchino és Pierrot Ezeket a miivéezeket a kor ie megbecsülte, vendégjátékaik Európa-szerte eseményszámba mentek; rajongtak értük, müveit embereknek tartották őket, adományokkal ós versekkel halmozták el és nemesi rangot is kaptak /pl. Cecchini 1614ben Bécsben/. Többségüket azonban megvetették, társadalmon kívülieknek tartották, tilalmakkal akadályozták fellépéseiket .büntették őket. Amikor a Párizsban már szinte állandóan honossá vált együttes, a Comédie Italienne társulata az uralkodó metreszóvel kapcsolatban /immár francia nyelven/ gúnyos hangvételt engedett meg magának, azonnali hatállyal tiltották ki őket /1697/. A fenti lieta egyébként arra is alkalmas, hogy segítségével nyomon lehessen követni a legfontosabb tipusok kialakulását, továbbélését és bizonyos mértékig az egyes nagy szinészdinasztlák kialakulását, működését - ha csak nagy vonalakban is. 8. A játék mó£ja. Az egyszerű kis társulatok a városkába való megérkezéskor dobszóval mutatkoztak be és toboroztak az esti előadásra. Maga az előadás sok esetben rövid prológussal kezdődött, melyet Arlecchino, vagy Pulcinella, esetleg őket kiegéezitve Colombina adott elő. Ebben ismertették a cselekményt; ha lehetett, a jelenlevő nézőkről szóltak pár szót, üdvözölték őket, kis dalt énekeltek és eltávoztak a színpadról. Ezután kezdődött a játék, amelynek legfőbb eajátos- 55 -