Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)
A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - V. A commedia dell'arte
eága a rögtönzöt t jelleg volt. A szinjátóktipus több elnevezése őrzi ezt a vonását /pl. Commedia all»improvviso/. A cselekmény fonalát egy vázlat rögzítette /caneva, canovaccio; soggetto, majd később scenario/, amelynek alapján az együttes vezetője /corago, capocomico, guida, maestro, concertatore/ beszélte meg a szereplőkkel az előadás folyamatát. Természetesen voltak kötött elemek is: ezek egyrészt a többször előadott darabok összegyakorolt párjeleneteiből, részben /igy például a szerelmes szerepek esetében/ előre betanult mondókákból állottak. Még ekkor is szabadon állt azonban a lehetőség, hogy a szereplő változtatást hajtson végre hangulata, ötlete szerint. A játékmodor fő jellegzetessége a mozgékonysá g volt. Ez bizonyos szereplőknél /különösen a szolgaszerepekben/ az akrobatikumig fejlődött /bukfencek, verekedések, hatalmas ugrások, esések, virtuóz táncok stb./. Az előadási stilus közismert vonása még a lazz l. mai színpadi nyelven szólva: a "játék". Ez részben, szöveges lehetett /szójátékok, visszaismétléeek, hangutánzások stb./, részben, pontosabban túlnyomó részben, komikus mozdulatelemekből állott /integetés, légyfogás, karikírozó járás, mozdulatpoón, sirás, röhögés, csodálkozás stb. tuljátezása/. Egész Jelenetre kiterjedő ilyen "játék"-sorozat volt a commedia dell'arte sok "éjszakai jelenete", mely alkalommal /hiszen az előadás nappal, nem mesterséges világítás mellett folyt le/ a színészek "eljátszották", hogy nem látják egymást, összetévesztik egymást, egymáeba botlanak stb. Itt emiitjük meg a részben betanult, részben rögtönzött, de szinte minden előadásban megjelenő táncoka t: népi jellegűeket, mint a la pavana, corrente, gagliarda, vagy a máltai tánc; a jellemtáncokat /amelyekhez népi motívumokat használtak fel/ és az akrobatikus jellegű, ugrótáncokat. A bonyodalom nagyon sok esetben általános verekedéssel végződött /"battonatura"/,amelyben Arlecchino rövid fakardjának, a "batte"-nak nagy szerepe volt. A darab befejezésekor az - 56 -