Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - I. A görög tragédia

jén pedig egy komédia előadása követte. Az előadások idejére Dionüszosz Lenaia-beli szobrát diszes menettel hozták át ás az orchésztra közelében állították fel. A mü előadásának részei: a/ hirnök szólítja fel a költőt a versenyre; b/ a költő a chorégosszal ós a karral megjelenik az orchésztrában és áldozatot mutat be; c/ a kar ismét távozik; d/ eljátsszák a tragédiát /szerkezetére vonatkozó tudnivalókat alább a 10. pontban/; e/ az előadás végén a kar ujabb áldozatot mutat be Dionüszosznak. A verseny befejeztével, amikor a döntés megtörtént, azt kihirdették és a rákövetkező napon népgyűlést tartottak, dicséreteket osztottak és bírálatot mondtak. A győztes költő áldozattal egybekötött ünnepet ült és megvendégelte a kar tagjait és a színészeket. A színészek a korai görög ezinpadon az orchésztrában játszottak; később a szkéné előtt emelt kisebb dobogón,majd a magasabb állandó emelvényen; természetesen megjelenhettek a szkéné-épület tetején is. A kórus fuvolasző kíséretével vonult be a színpadra; amikor önálló feladata volt, akkor a közönséggel fordult szembe, amikor azonban a darabban vett részt, akkor a szereplőkkel teremtett kontaktust. Alapállása négyszögű volt; vagy hosszabb sorokban Aata sztoichus/, vagy rövidebb sorokban Aata dzüga/ helyezkedett el és állhatott félkari formátumban is /hémichoria/. Egyenként való fellépésük csak kivételképpen fordulhatott elő. Az előadás a Urai részekben egyszólamú ének, vagy fuvolával kisért melodramatikus recitálás volt, a párbeszédes részekben mozdulatokkal kisért szavalás. A tragédia tánca, az emmeleia, lassú és ünnepélyes táncalakzatokból állott /szkémata/; a kisérő zenével együtt ezt is a mü szerzője állította össze. Az egy, két illetve három színész korlátozó létszáma természetesen nem csak dramaturgiai, hanem előadási problé- 16 -