Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)
A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - I. A görög tragédia
mát ia Jelentett: a cselekmény során /amelyben 1-2-3-nál természetesen több ezerep is volt/ a színészeknek többször (ellett átöltözni, ezerepet váltani. Három előadási modor volt használatban: a lirai részLeteket vagy énekelte vagy recitálta /parak atalogé/ a színész, a párbeszédeket pedig "szavalta", ujjalnak erős gesztikulációjával kisérve. A hangerőnek a szinház méreteihez kellett alkalmazkodnia - bér ebben a maszk szerkezete segített. A mesterségbeli tudás megszerzésére és kondicionálására taniték álltak rendelkezésre. A szöveget mondé színészek és kar mellett némaszereplők /szolgák, kiséret/ stb. fokozták az előadás mozgalmasságát. 9. Játékeszközök. a/ Maszk . Korszakonként más és más Jellegű maszk volt használatban. A legendás Theszpisz háromfajta maszkot használt /hogy egy Játék keretében-e vagy más-más daraboknál, az adattal együtt tisztázatlan/: fehér festékkel kente be arcát, aztán porcsinnal /hogy szinnel-e vagy levelekkel, nem derült ki/, végül vászonbél készített álarcot használva. - Állitólag Phrünikosz, a tragédiairé készített először - világoeabb szlnü - női arcot ábrázoló maszkot. Aiszkhülosz idejében,egy fennmaradt korabeli vázafestmény szerint, naturalieztikus jellegű volt a maszk és ez változott át azután az általában ismert, erősen stilizált, plasztikus, ímerev, a frizurát-haj at erősen emeltnek mutató onkosszal ellátott álarocá. A színészek és a kar is hordott álarcot, a kettősfuvolán Játszó zenész nem. b/ Jelme z. A dionüszoszi menet /öiaőos / vagy "sereg", amely dithüramboszokat énekelt, állatbőrt öltött, lófarkat kötött és lófüleket illesztett magára. Ez később kecskebak-elemekre változott. Hogyan és mikor, nince adat. As Arion-féle nem rögtönzött dithüramboszok énekkara /fiuk illetve férfiak/ ünnepélyes, emberi öltözetet vett magára.- 17 -