Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - I. A görög tragédia

dorszinészek egészítették kl az itteni felvonulásokat, áldozatokat, tréfás táncokat ős parasztos mókákat, b/ a lénaiák /ta Lénaia/; amelyeket Athénben Január-február hónapban ünnepeltek, eredetileg mint a mezei dionüziák folytatását. Tragédiát i.e. 536-ig itt mutattak bej a "nagy" dionüziák megalapításakor /l,alább/ egy időre megszakadt ez a gyakorlat - ekkor csak komédiák kerültek színre; később a komédiák mellett ismét mutattak be tragédiákat is, /az i.e. V. sz. utolsó évtizedeitől, bár nem minden évben./ c/ a nagy dionüziák /Dionüzia megála/f Elaphebolion /március-április/ havának 8-13. napján. Az ünnepség utolsó három napján tartott előadásokon mutatták be az uj színmüveket, mégpedig a tragédiákat attól kezdve, hogy 1. e. 534-ben Peizieztratosz átvitte a tragikus agónt /versenyt/ a lénaiákról erre az ünnepségre. Később, az i. e. III. sz-től kezdve már nem tartottak évenként nagy diontiziákat s természetesen a velejáró szinlelőadásokat sem. B/ A Dionüszosz-ünnepeken kivül. A Makedón Sándorral kezdődő, majd őt követő hellenisztikus-korszakban a görök fejedelmek politikai ünnepeken és más ünnepélyes alkalmakkor is rendeztek fényes szini előadásokat a ezeken tragédiákat is mutattak be. - A barbár fejedelmek ia sziveeen fogadták a vándor görög színészeket, mint például Orodesz a parthusok királya, Crassus legyőzésének ünnepe alkalmával. - Arra is példa van ezekből a későbbi évszázadokból, hogy a tragédiákat kc- 10