Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Az absztrakt gyümölcs

Attól tartok azonban, hogy a továbbiakban abba kall hagynom ezt a könnyed hangot, mert súlyosabb problémához érkezem, A szerző" megállapítja, hogy a polgári dráma szükségképpen rossz volt, most szükségképpen felvirradt a szocialista dráma nagy shakespeare-i korszaka. Bs rendben is volna, a többi most már csak a társadalmi és történelmi fejlődés dolga. Bz minket színházi embereket nagyon megnyugtathatna. A szerző könyve végén elmondja: munkája célja az volt, hogy "e művészi fellendülés (a szocialista dráma) néhány újszerű, már kitapintható vonását rögzítsük és szembe állítsuk a kritikai realizmussal. B döntő világtörténelmi különbség megértése nélkül fegyvertelenül állunk korunk művészi harcaiban". Ha csak a szerző "világtörténelmi különbségének megértése" állana rendelkezésünkre, attól tartok, továbbra is fegyvertelenül állnánk. A mi ellenfelünk ugyanis nem a kritikai realizmus Almási által tárgyalt drámairodalma, nekünk a valóban modern, azaz mai polgári drámával kell "békésen együtt élnünk"t hasznosítanunk, ami bennük hasznosítható és védekeznünk az ellen, ami szemléletükben fertőző

a Mondom azonban, ha_ csak arról volna sző, hogy a könyvnek régies szempontjai miatt nem sok hasznát vesszük,*nem is vállalkoztam volna rá, hogy írjak róla. ügy érzem azonban, hogy itt egy olyan esztétikai szemléletről és módszerről, olyan irányzatról van sző, amely túlnő esen a könyvön. Mielőtt a dolog velejére térnék, nem kerülhetem el, hogy szót ne ejtsek a könyv stílusáról,erről a körülményes, nehézkes, helyenként érthetetlenül elvont Írásmódról. Bz persze - mint majd megpróbálok közelebb jutni hozzá - nem csupán stilus kérdése, de az is. Sok az olyan érthetetlen mondat, amelynek megértését nem segíti semmiféle logikai összefüggés a további szöveggel, amely - jóhiszemű leszek csak a szerző valamilyen olvasmányának vagy tanulmányának asszociációjában nyer értelmet. Ilyenformán a stilus néhol már-már tolvaj nyelv szerű, csak beavatottaknak szól. Azt ir-