Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Az absztrakt gyümölcs

ja a III. Richárdról: "Az erkölcsi érték teljes felbomlása és szétesése áll a játék szubjektív hátterében, amely egyben közvetlen megjelenési formája ls egy történelmi világ végének". Eltekintve attól, hogy nem tudom, a mellékmondat a játékra, vagy a hátterére vonatkozik-e, ha a "szubjektív" szót "objektivere változtatom, semmi különbséget nem érzek és mivel a háttér szubjektivitásáról tovább a szerző nem szól, csak ő értheti miről van szó. Ennek a zavaros stílusnak a következménye aztán néha az, hogy amikor Marxra vagy Hegelre hivatkozik, fellapozom az illető részletet és azt világosan megértem. Mikor Almáéi elkezdi magyarázni, a végén nemegyszer már egy szót sem értek belőle* Ismerem és értem a Lear király

t, a Kísértetek

et, a Sirály

t. s mikor Almás! megmagyarázza, gyakran már nem értem. Tudomány nincs absztrakció nélkül, ez nyilvánvaló, de ez a stilus visszaél a dialektikával és néha már egyenesen Hegel paródiája. Modorosan hajszolja a paradoxonokat, mint az ellentétek feloldását, ebben messze túltesz Wild eon, csak a paradoxonjaiban nincs semmi szellemes. 19. oldal: "Shaw iróniája történelmi et lensógében lesz történelmi". 224«: "Csehov ezzel az objektiv háttérrel kényszeríti az illúziókat, hogy szubjektivek maradjanak s igy jön létre az objektív dráma"» 225«: "Gorkij kiemeli a szembenálló pólusokat, mert látja végső azonosságukat". 241«: "Gorkij átveszi a csehovi laza szerkesztésmódot, de az átvevés már megszüntetést jelent". A század végi német iskolát idézi az is, ahogy minden öszszefolyik a stílusában. Mellékmondat mellékmondatra, idézőjel, záró jel, ki emelés (tőlem és monogram) és a shakespeare-i idézeteknél ls filológiai idézésmód, Olm, fordító, kiadó, a magyar kiadás évszáma stb., mintha ugyan nyelvészeti vagy szöveg kérdésekről irna. így a rengeteg mellékes a fődolog nyakára hág és ez is nehezíti a megértést. Se es a stilus nem valami egyéni sajátosság. Ez bizonyos esztétikai, kritikai munkákban rendszeresen jelentkezik, lem vagyok azonban olyan naiv, hogy ne tudnám, a zavaros fogalmazás - különösen, ha az mintegy irányzatként je-