Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
Az absztrakt gyümölcs
csak ugy lehet természet es,mondj a Almási, ha az ember egyéni cselekvésében normális történelmi helyét találja meg. Másrészt Marxnak a Szent családban olvasható egy megállapítása, amely szerint a feudális társadalomban a polgári élet elemei (család, munka stb.), egyben az állami élet elemel is voltak, itt tehát a magántevékenység a politikai élet része volt. Ezzel szemben, folytatja Álmási, a polgári társadalomban az egyéni tevékenység megszűnik politikai jellegűvé válni, az egyéniség autonómiája, éppen mert cselekvése nem befolyásolja a társadalmi, történeti alakulást, látszattá válik. Vagyis a shakespeare-i drámában a hős autonóm egyéniség* a polgári társadalomban ez lehetetlen, ezért a dráma elkorcsosul. Almás! ennek az elméletének alapján elemzi a polgári dráma befejezőinek, Ibsennek, Haupt mannak , Shaw-nak, Csehovnak drámairól tevékenységét, majd Gorkij két és Trenyov egy drámájának elemzése során megállapítja, hogy ezeknek a polgári viszonyoknak megszűntével ismét helyre állt az egyéniség autonómiája, a magántevékenység harmóniája a társadalmi, történelmi cselekvéssel és újra beköszöntött a shakespeare-i nagy dráma. Eddig Almásl könyve. Ahogy letettem, az első, ami meghökkentett, az a kísérteties érzés, mintha egy századvégi német könyv magyar fordítását olvastam volna. Az egészből szinte porzik valami avatagság, dől valami századvégi németes iz. Először is ott van a cim, A modern dráma utjain. A modern szón sok mindent lehet érteni, egyesek a modernizmus hangulatát érzik benne, mások a korszerűt, de egy biztos: a sző valamilyen értelemben mait jelent. Ezzel szemben Álmási egy századvégi esztétika szóhasználata szerint modernnek tekinti az ibseni, csehovi drámát, amely a szocialista drámát megelőzte, azután nyilván a sző korszerű értelmében a szocialista dráma kezdeteit, amelynek az első és utolsó Gorkij darab mellett egyetlen elemzett példája az 1927-ben szinre került Ljubov Jarovája. No jő, gondolná az ember, hát ez a szóhasználat elég régies az igaz, már-már megté-
