Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
Az absztrakt gyümölcs
vesztő, de hát ha neki ugy tetszik, használja egészséggel, végül is a könyvből kiderül, hogy kikkel is foglalkozik ezen a elmen. Igen ám, de a könyvből az is kiderül, hogy ez a szerzőnél nem puszta szóhasználat kérdése, hanem szerinte az emiitett polgári szerzők halálával megállt a világ, A 94, oldalon ugyanis megállapítja, hogy az ibseni dráma (Shaw, Hauptmann és Maeterlinck kezén) felbomlik és az a "polgári szinpad vége", továbbá, hogy ez az átmeneti (a szocialista drámához való átmeneti) kor "a polgári dráma felszámolását is jelenti", vagy még mindig ezen az oldalon, ha az olvasó még nem vette volna elég nyomatékkal tudomásul, "Csehovnál már-már szinte tudatos a lezárás és összefoglalás" ez már "bucsu a polgári színpadtól". Erre még rádupláz a 165* oldalon, ahol a szerinte legmodernebb polgári drámát (az első világháború előtti Hofmannatahiról és Maeterlinckről van szó!) már nem is tekinti művészetnek, mert teljesen lemondott a konfliktusról. A legvilágosabban a 69, oldalon: "A polgári dráma véget ér ott, ahol a szocializmus problémái megjelennek!" Az ember csak a fejét kapkodja. Hát a polgári dráma igazán kihalt volna? Hát akkor, mit játszanak ma a nyugati színpadokon? De hiszen még Moszkvában is játszanak például Millert! És nálunk! Lehet, hogy a szerző 1910 óta nálunk sem volt színházban? Hem értem. A polgári drámának a legszélsőbb reakciós, katolikus válfajaitól kezdve a haladó antifasiszta, sőt antiimperialista csoportjáig igen erőteljes, változatos irányzatai és igen jelentős képviselői élnek és halnak. Az amerikai O'Neill, Miller, T, Williams, a svájci Dürrenmatt és Max Frisch, a francia Giraudoux, Sartre ás Ionesco, a katolikus Claudel és Eliot, hogy csak néhány különböző irányú, igen markáns Írói arculatú, nagyon éles konfliktusokkal dolgozó polgári drámaírót említsünk, A polgári dráma Csehowal meghalt? Még "történelmileg" sem. Ami g polgárság van, addig van polgári dráma is, sőt, hadd áruljam el a szerzőnek, hogy véleményem szerint még egy kis ideig azután is lesz; ha nem hiszi, jöjjön el néha a színházainkba.
