Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

lemenjen szerint azzal, hogy ezeket az elbukottakat holtukban is újra és újra gyalázzuk, Kreon retkét ismételve, saját kapuink közül kergetjük ki a békességet. A baj az, hogy ma sem tudunk, nem akarunk elképzelni tragikus zsarnoki törekvést, olyat, amelyet nem gyalázatosságból, hanem tévedésből, néha tragikusan jő szándékú tévedésből követnek el, de amely ellen éppolyan kíméletlenül harcolni kell, mint Teirésziasznak Kreon ellen, ha a tragédiát meg akarjuk előzni. Véleményem szerint az az Antigoné előadás, amely ezt elég tisztán nem tükrözi,nemcsak Szophoklészt hamisítja meg, de a mának sem tuá elég mélyet, igazat, humánust, lelkesítőt mondani. Ez a gondolkodás egyebekben az egyik akadálya a modern tragédia megszületésének. Szűnjünk meg a szJnházban és a színházon kivül csupán jó és rossz emberben gondolkozni. Tanuljunk meg küzdeni helytelen törekvések ellen, akkor is, ha azok derék emberektől valók és ne kiáltsunk ki mindenkit gazembernek, aki valaha egy nagyot tévedett. Nevelje a szinház ott is, ahol még nem teszi, több humanizmusra, álhatatosabb politikai magatartásra azt a publikumot, amelyet Victor Hugo reménysége szerint egyre inkább a népnek lehet nevezni. 1956. március