Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A pozitív hős konfliktusa
urának jelentőségére redukálták* És azt, hogy nem az a fontos, győz-e a pozitív hős a drámai harcban, nem véletlenül mondtam. Gondolom, azt ma már nem kell bizonyítani, hogy a pozitiv hős nem egyszer elbukik, néha éppen halála vagy bukása adja a felemelő példát. Ehhez optimizmusnak, pesszimizmusnak semmi köze. A drámairónak nem feltétlenül feladata a hős igazságának drámán belül való győzelmét megmutatni, de mindig látnom kell a hős igazát és küzdelmének perspektíváját* Az első tehát, amit a drámai pozitiv hős ábrázolásában legfontosabbnak tartok, az a pozitiv hős szükségszerű konfliktusa, hogy ez a konfliktus sorsdöntő legyen (vígjátékban is) és hogy a pozitiv hős ennek a konfliktusnak megoldásáért nagy szenvedéllyel végigküzdje a darabot* Lessing a Laokoonb an egy öreg festő tanítványáról ir, aki megmutatta mesterének Szép Helénáról festett képét. Bizony a fiatal festő Szép Helénát a képen alaposan felcicomázta. Az öreg mester azt mondta neki: "Da du sie nicht schön malen können, hast du sie reich gemalt N . Hivel nem tudtad szépnek festeni, gazdagnak festetted. Mindezt azért írom, hogy a pozitiv hőst drámáink igazán "szépnek" és ne "gazdagnak" festhessék. Mielőtt a kérdés másik jelentős oldalára rátérnék, röviden érinteni szeretnék néhány, a pozitiv hős kérdésével összefüggő problémát* Egyik ilyen probléma a pozitiv hős filozófiája. Igen gyakran elhangzik a panasz szocialista drámáink gondolatszegénységéről. Az első gondolat, ami erről az embernek eszébe jut, az, hogy hogyan legyenek az iró hősének gondolatai,ha az Írónak nincsenek. De aztán egy alkalommal egy gondolatokban nem szegény Írónkkal hősei filozófiájáról beszélgetve azt a meglepő mondatót hallottam, hogy hót milyen filozófiája legyen egy pozitiv hősnek? Marxista filozófia, nemde? A dialektikus ős történelmi materializmus. Erről ujat nem lehet mondani, a szemináriumot meg minek szajkózni? Akkor fedeztem fel, hogy vannak nem is rossz irók, akik nem ismerik mesterségük lényegét, és ez különösen a drámában baj, ahol a legmodernebbek ls azért