Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
"Színpadi formabontás"
ÍB indokolt és ilyen megrázó volna a tragédia, ha a mult jeleneteit, mint előzményeket valaki elmesélné, és a darabból kimaradnának?... Kornau ai sta "f orm a bont á s " Vagy vegyünk egy másik dramaturgiai elemet, a monológot. A monológ Shakespeare dramaturgiájának egyik leghatásosabb eszköze a hős lelkének megvilágítására. A naturalista dráma ezt eltörölte mint életszerütlent, még a "fóire"-t sem hagyta meg. A dráma pedig, még mikor a legnagyobb távlatú társadalmi küzdelmet ábrázolja, akkor is egyének küzdelme, emberábrázolás, lélekrajz, ha erről le akarna tenni, szinpadi jogosultságáról tenne le. Ezt nekünk, akik a szocialista színház fejlődéséért vagyunk felelősek, nem árt megjegyeznünk. Az ember belső küzdelmének bonyolultságát, megrendítő voltát ábrázolni, a láthatatlant láthatóvá tenni, ez is drámai szükséglet. Erenburgnak az a figyelmeztetése, hogy a kultúra nem évjáradék, minden nemzedéknek újra kell teremtenie azt, a drámai és színpadi művészetre is érvényes. Ehhez eszközöket keresni nem dekadencia, hanem a fejlődés "természetes következménye, és ha nincs monológ és félre, akkor a drámaíró más, korszerű eszközöket keres,mint például a tudatjelenségek emiitett megelevenítését, vagy más eszközt, például a Tennessee Williams legismertebb müvében A vágy villamosáb an Blanche tragédiájának beteljesedésekor, elméje elbomlásakor - a technika ellenzőinek kétségbeesésére - a nyúló árnyak és a dzsungelhangok megdöbbentő megjelenítését. És hogy ez a "felbontott" drámai szerkesztés nem egy haldokló, pesszimista polgári dráma sajátja, arra a legkézenfekvőbb példa az Optimista tragédia , amely éppen Budapesten az ellenforradalom félelmetes órái után segített visszaadni a magyar kommunisták önbizalmát, jövőbe vetett hitét és szilárdságát. Persze említhetnénk más kiváló szovjet darabokat is, amelyeknek magyar bemutatója még késik, mint Majakovszkij színpadi műveit. Brecht-
