Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

és következik nyomorék voltának borzalmas leírása. Majd Így folytatja. S lehet belém szerelmes valaki? Vak képzelgés az ilyen gondolat ! S mert ez a föld más örömet nem ad, Mint leigázni, fogni, zúzni őket, Akiknek külseje nálam különb, Â trón álmából építek eget S mindaddig pokol a világ nekem, Mig torz törzsemen gőgölő fejem Nem köriti királyi korona. Megkapó hasonlatban Írja le azt a kínlódást, amelyet számára ez az elhatározás és annak végrehajtása jelent. S ón - mint ki tüskés erdőben bolyong, Tépvén a tüskét, amely visszatép, Utat törve s az útból félretörve, Nem tudva hogy jut szabad ég alá S mégis kétségbeesve küzd azért Az angol trónért igy kinzom magam S ettől a kíntól megszabadulok, Vagy véres baltával utat török. azután eltökéli, hogy száz színben alakoskodik, csábit és fenyeget, sir és hazudik, "a kaméleonnak is szint ad", hogy célját elérje és most már ugy érzi, el is éri. Nem tragédia készül itt'; A VI. Henrik utolsó felvonásában a király megölése után ismét számot vet magával. Újra durván, szinte önmagához való kegyetlen durvasággal felidézi torzszülöttségét és mégjóbban bezárja lelke körül a kapukat. Ha az ég a testét igy formálta, hadd tegye a pokol a lelkét ugyanilyen torzzá. (Vajda Endre fordítása itt n#m helyes, mult időt "tette" - fordít, felszólító mód - "tegye" - helyett.) Már nincs benne jóság, kegy, félelem sem és most már elhatároz-