Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

ször is hatalmas egyéniség, kiváló intellektus. Ez még önmagában nem tenné őt szánnivalő tragikus hőssé, hiszen Jágo sem mondható közönséges intellektusnak. III. Richárdb

an azonban Shakespeare egy olyan lényt irt meg, aki a természettől megcsúfolt, örökre örömtelennek vélt élete megmentésére önként azt az utat választja, hogy a szive mélyéről kitöröl minden erkölcsi,lelkiismereti gátlást és elhatározza, hogy gazember lesz, igy a trónra jut és "a trón á

1

mából építve eget" kárpótolja magát azért, amiért nagyszerű képessegeit, nem mindennapi eszét, bátorságát, katonai kiválóságát, ember és világismeretét, undorító, torz, szerethetetlen, visszataszító külsővel gúnyolta ki a sors. Shakespeare III. Richárdj

a először a 71. Henrik utolsó részének III. felvonásában vall magáról. Amikor bátyja megszerzi magának feleségül a nagyszerű Lady Gray-t, kifakad. (Általában legtöbbször a szerelem gondolatára fortyognak fel benne keserű gondolatok.) Király akar lenni. De tul sok a várományos előtte, ha nem gázolja le őket, vágya reménytelen. És ekkor újra kifakad: De ha Richárd számára nincs királyság, Mi más gyönyört nyújt neki a világ? Valóban. Talán azt, amit a többi embernek. Igy is folytatja: Egy nŐ ölén keresem majd a mennyet, S testem vlg cicomával borítom, S szóval, szemmel, szép nőket bűvölök. Igen, de most jön az ujabb kitörés. Ezt a lehetőséget százszor lehetetlenebbnek érzi, mint a királyság elnyerését. ó, nyomorult vágy! sokkal távolabb Lebegsz tán, mint husz arany korona! A szerelem anyám méhébe már Elátkozott, hogy lágy láncát ne hordjam.