Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

tának már-már elcsalédiasitott fordításáért. De éppen a fentebb emiitett elbocsátó mondat kitűnő angol (George Young-féle) forditása is ("Take yourself hence whither you will, sir knave") igen találó mogorva kedélyességét mutat. Ha még hozzáteszem az előbb emiitett hazai görögnyelvü kiadás kommentátorának jellemrajzát Kreonról: "Kreon jelleme alapjában jó, de mohó és erőszakos* Keresi az igazságot, a kifogástalan elvet, de egyoldalú hevességgel túlmegy rajta" stb. Vagy Csiky megjegyzéseit saját fordításához: "Kreon egész jelleme az a merev kötelességérzet, mely minden tettét vezeti" (162-190. sorhoz), vagy "meg van győződve parancsának jogosultságáról, 8 nem hiszi, hogy az ellentótben volna az örök isteni törvénnyel", akkor nyilvánvaló, hogy Kreon általában nem az a hitvány gazember, amilyennek a miskolci előadás őt összeomlásáig ábrázolja. Homo ez machina! Mielőtt továbbmennék és az előadás hibás Kreon-felfogásának hátterét és következményeit vizsgálnám, hadd időzzek még egy percig az Antigonén

ál. Szophoklész Antigonéjáról könyvtárakra menő köteteket irtak Össze, könyvtárakra menő bölcsességet és könyvtárakra menő zöldséget. Ezeket én nam akarom nyomon követni, hiszen tulajdonképpen nem az An tigon

éról Írok. Egy kérdést szeretnék mindössze megemlíteni: eljátszható-e az Antigoné Kreon tragédiája nélkül. Ha ugyanis Kreon alakját ugy szimplifikáljuk, mint ahogy azt a miskolci előadás teszi, kétségbe vonhatjuk Kreon tragikumát. Ham tudom Arisztotelész tragikum-elmélete alkalmazható-e a ma vagy a holnap tragédiájára, de hogy a maga korának tragikum-élményét és tragédiáit jól ismerte, az kétségtelen. Arisztotelész a tragikum-élményben két mozzanatot látott. Az egyik - mai nyelven fogalmazva -, hogy a néző szükségszerűnek, lelkileg, erkölcsileg kötelezőnek érzi a hős bukását, a másik, hogy szánja szivében az elbukott

at. Hogy mindennek mennyiben felel meg a görög szemlélet sze-