Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

irodalmi iskolát csinált, aminek nyomát itt nem kiváhjuk követni. Péterfy Jenő azt irja Szophoklészről,hogy Aiszkhülosznál kisebb költő, de mindenkinél remekebb színpadi művész. Xllitása első részével a milliónyi esztéta közül sok nem ért egyet: de Szophoklész bámulatos szinpadi érzékét senki sem vonja kétségbe. Antigoné szándékának drámai bejelentése, majd Kreon zsarnoki deklarációja után megjelenik egy őr, aki nem tekinti Kreon félelmetes személyét, a tekintélyes vének tanácsának jelenlétét, csak bejön, hosszan elmeséli a félelmét és mint aki se lát, se hall, locsog, ravaszkodik, egyik percben fél, a másikban konfidenskedik, összehord hetet-havat, csak azt nem mondja meg, mi történt. Kreon nem tudja, nevessen, vagy dühöngjön, eleinte sejtelme sincs róla, miről is lesz sző. Mikor az őr másodszor viszszajön, ugyanaz a naiv, ravasz, kedves, bőbeszédű, elpusztíthatatlan, ijedt, szemtelen kópé jön vissza. Ha a miskolciak figyelmesen elolvassák a szöveget, egész másképpen játsszák el az őr jeleneteit. Persze az őr humora nemcsak külföldi "hagyomány", hanem magyar is, mert igy irta meg Szophoklész. Az Antigoné görög szövegének hazai kiadásához (Athénaeum, 1906.) Csengeri János irta a jegyzeteket. Az őr jelenetéhez (223-248.sor) egyebek közt a következő megjegyzést fűzi: "Humora tragikus hatású ellentét közlése fontosságához. Furfang

osságánál csak naivsága nagyobb. A saját elmélkedését például ugy adja elő, mintha a lelke intését tolmácsolná. Érdekes, hogy úgyszólván mindent elmond, csak azt nem, amit közölnie kellene, pedig ugy beszél a még nem is közölt tényről (238. sor), mintha mindenki ismerné, mert fő gondja saját bőrének biztosítása." Ehhez a humoros fickóhoz Kreon egész másként beszél, mint ahogy azt Miskolcon láttuk. A francia fordítások Kreon hangütését néhol szinte kedélyesre veszik, ugy, hogy egyik-másik fordítót a túlzott bizalmasság ("familiarité") miatt kritikusai meg is intik. "Il ne faut rien outrer!" Nem szabad eltúlozni" - figyelmezteti az egyik fordítót Patin (Études sur les Traglcques Grecques - Sophocle.) a király egyik itt elhangzott monda-