Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színikritikánk módszere

vezték!), elemzi A kaméliás hölgy hatásának titkát, a korabeli kritika állásfoglalását az ilyenféle darabokkal kapcsolatban stb. Mindezt egy kritikában. De megnézhetjük ugyanazt az "induktiv" birálati módszert a magyar színikritika - mondjuk ugy - hosszmetszetében is. Bajza 1841-ben irta a legtöbb szinibirálatot. Január másodikán a Kean-nel kapcsolatban felveti a fővárosi színészek hosszú vidéki vándorlásának következményeit. Ugyanebben a bírálatban nyul "A magyar nem komédiásnak való" polémiához. A következő kritika január 12-én Az idegen nővel kapcsolatban azt a dramaturgiai kérdést pendíti meg, hogy rossz az a kifejlet, amely nem az első felvonásban, hanem az utolsóban kezdődik. Most sorrendben említem meg az egymásután kővetkező kritikákat. Február 10. (

Foster test vérek

) : A szinész grammatikai felkészültsége. Február 11. (

Rózsa

); Az előadás kicsiny részletei az egymondatos szerep és az előadás egészének következetessége. Február 13* (

Lear

): Hogyan készüljön a szinház Shakespeare-re? Február 22,: Egy már egyszer megbírált és újra megnézett előadás tanulságai. Február 26. (

János. Finnland hercege

): A színészek magyar kiejtése (és micsoda szarkazmussal!), február 27. (

Báthory Mária

): A szinház szinlapjainak "hazafias" fellengzőssége ellen, és igy tovább, és igy tovább. Nem mindig egyforma színvonalon, nem mindig egyforma részletességgel, de minden kritikában probléma, lecke, elvi kérdések, útmutatások, mondanivalók. A deduktiv kritikának ellenkező a módszere. Az kiindul egy elvből, egy általánosságból, vagy általánosításból, néha valamely szervnek vagy tekintélynek egy-egy megállapításából, mondjuk egy előzőleg deklarált ilyen vagy olyan "főveszélyből" és megvizsgálja, hogy például ez és ez a természetű kispolgári elhajlás, vagy szektariánus túlzás hogyan jelentkezik a most tapasztalt egyes eseten, egy darabon, » vagy egy előadáson.