Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színikritikánk módszere

Bassanio: Mind gyűlöljük, amit nem szeretünk? Shylock: Nem ölnétek meg mind, amit gyűlöltök? Bassanio: Sértéssel nem jár mindjárt gyűlölet. Shylock: Hát egy kigyó marjon meg kétszer is? Elv és konfliktus Nyilvánvaló, hogy ezek a szentenciák, tömör egymondatos képek, hasonlatok, csattanó kérdések nem azzal a céllal kerülnek a legjobb drámákba, hogy majdan különféle idézetgyűjteményekben, breváriumokban díszelegjenek. Ezek a dráma hőseinek a konfliktus körüli drámai harcát alapozzák meg. Idézhetnénk vígjátékot, például Molière-t. A felhevült Tartuffe Így szorítja Elmirét házasságkötésre: "Bün csak az, aminek hire kel". "A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre." "Ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke." Vagy Dorine igy vitázik Orgonnal: "Ki gyermekére egy rossz férjet kényszerit, Az magára veszi a lánya vétkeit." És ezt szögezi Mariane szeme elé: "Erős szivet kivan a szerelem." Shaw-t már nem is idézem, annyira közismert erről az oldaláról. Csak talán utalok a Tanner John házasságá

ban mondjuk Octavi

us és Tanner első felvonásbeli vitájára. Ezek a szentenciák drámai fegyverek, az ellenfél világnézeti szétzúzására. Persze ez nem mindig ilyen direkt formában történik. Előfordul, hogy a drámai harcban valaki nem a saját világnézetének szentenciáit mondja, mint az emiitett példákban, hanem ellenkezőleg, éppen azt, amelyet ő tagad. Például Dorine, mikor nem bir Mariane-nai, fordit egyet a köpenyegén: "Szót kell fogadni a lánynak, Mégha az apja majomhoz adja is." Vagy ilyen Jágo szép szentenciája a házastársak jó híréről, amely éppen nem a saját nézete, de tudja, hogy Othellóra éppen ez lesz nagy hatással. A dráma bizonyos dekadenciáját jelentette, hogy a mult század közepétől a francia drámában ezek a szentenciaszerü mondatok kezdték elveszteni drámai funkciójukat. Nem a leg-